True Love

 

1. fejezet

 

Az ébresztő óra 7:30-kor keltett. Sophie nyűgösen nyúlt oda, és lenyomta ezt a szörnyű szirénát. Kéne egy újat venni, gondolta. Visszabújt a párnájába, és egy pillanatra lehunyta még a szemét. Tudta, hogy kelnie kell, ha el akar készülni. Magába szívta az ágynemű huzat friss illatát, amit tegnap előtt tisztított ki. Imádta ezt az illatot. De volt még egy, amit ennél is jobban szeretett. Jobbra fordította a fejét, és megpillantotta a még szendergő Danielt. Lassan 1 éve már hogy házasok, és nagyon boldogok voltak együtt. Feltámaszkodott, és közelebb hajolva hozzá, megpuszilta az arcát. Férje, hmm hangot adott ki magából, és elmosolyodva kinyitotta a szemét. Azt a két dióbarna szemét, amivel mindig lenyűgözte őt. Sophie még egyszer oda hajolt, hogy most a szájára adjon. De mire észbe kapott, Daniel már elkapta őt, és magára húzta nevetve. Így rajta fekve ölelte magához, és csókolta meg. Közben bele túrt Sophie hosszú szőke fürtjeibe. Sophie kicsit megszorította őt lábaival.

-         Jó reggelt. - szólalt meg végül szinte simogató hangon Sophie.

-         Neked is kicsim. –mondta Daniel, majd még egyszer megcsókolta. Sophie akart készülni menni, de nem engedte. - Ne menj még. – nézett rá könyörgő tekintettel.

-         Muszáj. El fogok késni.

-         Pár percet tudnak várni nem?

-         Ahj…na jó. - egyezett bele, és nevetve még jobban hozzábújt. Még ennyi idő után is meg volt az a szenvedély, mint az elején. Ahogyan simogatni kezdte Daniel a hátát, reflex-szerűen apró mozdulatokat tett rajta. Akkor Daniel megmarkolta a seggét. Nagyot sóhajtott, mert nem tudja miért, de ahogyan ő csinálta neki, mindig beindult. Kicsit megállt, elmosolyodott, és ezt mondta neki:

-         Egye fene! –eldőlt az ágyon, Danielt pedig húzta magával, így most ő volt felül. Lábaival átkarolta, és ritmussal húzta magához azt az izmos testét, ami minden mozdulattal kicsit megfeszült. Ismételten Dan keze indult lefelé, csak most az oldalán haladva. Egészen a bugyijáig. Belecsípett, és kezdte lehúzni róla. Sophie segített neki avval, hogy emelte a lábait. Az egyik lábáról le is jött, a másikat kinyújtotta, és várta, amíg szép lassan leveszi róla. Amikor meg volt, kihúzta a takaró alól, és büszkén felmutatta neki, amitől Sophie elnevette magát. Ismételten magához húzta testét, majd ő is elkezdte lehúzni róla boxerét. Kicsit mohóbb volt, hiszen már alig bírta ki. Főleg hogy Dan keze oda került, és izgatni kezdte. Szinte lerántotta róla a boxert, és várta, hogy beléhatoljon. De úgy látszik megakadt a kezénél. Átdugta karjai között az sajátját, és felfele húzta, így nem tudta tovább a kezével csinálni.

-         Kis türelmetlen. - szólalt meg Dan, és teljesen hozzá simulva egyé váltak. Egyre gyorsabb tempóban csinálták, közben nyögések, és lihegések hallatszottak a szobából. A saját házukban kiabálhatnak is. Ezt kihasználva, elég hangosak voltak. Dan átkulcsolta felül a kezüket, és hogy még egy kicsi örömet okozzon neki, csókolgatni kezdte Sophie nyakát,és kulcscsontját. Majd visszatért a szájához. Amíg fel nem értek a csúcsra. Sophie még már mozdulatot tett, hogy teljesen kiélvezze az orgazmus örömeit. Daniel fáradtan dőlt a mellkasára. Pár percig így ölelkezve feküdtek még az ágyon. Aztán Sophie egy puszit nyomott a fejére, és kimászott a kissé megizzadt test alól. Bement a fürdőszobába, és meglátta a teljesen összekócolt hajú képmását. Úgy döntött ma inkább össze fogja, úgyse szereti, ha munka közben a szemébe lóg. Nem kellett messze mennie a munkahelyéig. Egy kis épületet bérelt, ami állatorvosi rendelőként működött. Megvalósította nagy álmát, hogy egyszer saját rendelője lesz. Fogmosás után úgy vélte, nem olyan szörnyű a feje, így kijött onnan. Látta, ahogyan Daniel még mindig az ágyban fekszik. Fogta magát, és ráugrott. Nagyot jajdult fel fájdalmában.

-         Mit csinálsz?

-         Ki az ágyból te álom kórász.

-         Jó, jó kelek már!

-         Na azért.

Még ezek után se ébredt fel rendesen, így fogta, és kihúzta őt a lábánál. Az ágy végénél már felült, és a szemét kezdte dörzsölgetni. Sophie a konyhába ment. Elővette a hűtőből a tojást, és felverte őket. Aztán elkezdte kisütni. Valami csiklandozni kezdte a combját. Kiderült, hogy egy hajszál. Már csak a seggében nem talált. Ahogyan sütött, Daniel hátulról átölelte őt, és megcsókolta a nyakát. Sophie elzárta a gázt, és hátra fordulva vadul elkezdtek smárolni. Dan felkapta, és a konyhapultra rakta őt. Sophie még egy kis időre beleélte magát Daniel csókjainak varázsába, és beszívta a számára csábító férfias illatát. Aztán megszólalt:

-         Kaptál te már eleget. Majd máskor.

Daniel levette őt a pultról, és erősen magához szorította. Sophie érezte a hozzá nyomódott kemény testrészt. Bizsergés fogta el a mellkasában, és az alhasában. Mindig ez történt ilyenkor.

-         Kihűl a reggelid.. - mondta Daniel nagyon aranyos hangon. Közben őt figyelte azokkal a boci szemeivel.

-         A tied is kicsim. Neked is csináltam. – elmosolyodott, és még egy csókot adott Sophie szájára.

-         Akkor gyere enni.

Leültek egymás mellé az asztalhoz. Sophie kicsit rá nézett Danielre, és elnevette magát. Igaz, ő se tudta min nevet. Dan is ránézett, és elmosolyodott. Megsimogatta Sophie arcát. Ő pedig felemelte a kezét, és hozzáért a kézfejéhez. Szinte hozzá nyomta a bőréhez.

-         Mi az? – kérdezte Daniel kedves hangon.

-         Szeretlek. – válaszolta csillogó szemekkel, és közelebb húzta magát a székkel. Dan átfonta kezeivel őt, és gyengéden megszorította.

-         Én is szeretlek kicsim. - lenézett Sophie kékeszöld szemeibe, és hosszan, de gyengéden megcsókolta ajkait. Titkolta ugyan, de Sophie még mindig nagyon be volt indulva Danielre. Nem bírta tovább, az ölébe ült, és úgy csókolta tovább. Lábaival kicsit megszorította, és enyhén hozzá nyomta magát Dan testéhez.

-         Eleget kaptál ma már. Majd máskor. - mondta Daniel gúnyos mosollyal az arcán.

-         Hülye! – és megcsókolta még egyszer jó hosszan. Daniel viszont még tovább akart, így megfogta a fejénél,és kicsi ellentartást adott vele ezzel. Aztán másik kezével átfogta a derekát, és ott is húzni kezdte. Egyre hevesebb, és hevesebbek lettek. Ekkor meghallották Sisi, a golden retriver kutyájuk ugatását.

-         Nem vihetnénk ma ketten?-nézett rá Sophie könyörgő tekintettel

-         Hmm…na jó nem bánom.

-         Oké! De gyere, mert tényleg elkésünk.- mondta Sophie mosolyogva, és kimászott az öléből.

-         Igenis főnök!-mondta Daniel,és felpattant ő is a székről.

Amíg Sophie elmosogatott, Dan teljesen elkészült. Oda ment Sophiehoz,és átfogta a derekát.

-         Indulok kicsim.- adott egy puszit a szájára.

-         Rendben. Vigyázz magadra.- egy utolsó búcsúcsók, és már kint is volt az ajtón. Sophie az órára nézett. Kényelmesen be tud még érni.

Felkapta a táskáját, és kilépett az ajtón. A friss levegő szinte hideg volt így reggelről. Szívott belőle egy nagyot, és elindult a kapu felé. Fából készült kerítésük volt, amin egy vékonyabb harmat réteg tapadt meg. Ez egy igazi májusi idő. Nem volt messze a rendelő, így minden munkanapon gyalog járt be. Az autók hangosan suhantak el mellette. Elérte a rendelőt. A táskájában kutatni kezdte a kulcsát, és már megint nem találta. Női táska, sosincs meg benne semmi. Egyre mérgesebben kereste, de végül megtalálta. Megkönnyebbülten dugta a kulcsot a zárba. Kettőt fordított rajta, aztán egy másik kulccsal kinyitotta a második zárat is. A rendelőben fülledt meleg levegő volt.

 

 

­­***

 

 

 

Fáradtan ért haza. Viszont mosolygott. Jókedve volt ezek után is. És már várta, hogy újra Daniel karjai közt legyen. Észrevette, hogy az összes redőny le van húzva, így az egész ház sötét. Tudta jól, hogy Dan hazaért már, de hol van?

-         Dan! Hol vagy?

Válasz nem érkezett, így tovább ment a folyosón. A nappaliban nem volt. A konyhában sem.(Mert a pasik csak ott szoktak lenni) A lépcső fele vette az irányt,és benézett az étkezőbe is. Ott sem találta. Ahogy felfele tartott, látta, hogy az ajtók is be vannak csukva. A háló szoba előtt zene szólalt meg.(Underneath your clothes-Shakira) Benézett a szobába. Gyertyák voltak az éjjeli szekrényeken, és még az alsóneműtartó szekrényen is. Sophie elmosolyodott. Érezte, ahogy Daniel lassan átkarolja hátulról, és baloldalon hozzá bújik a fejéhez. Lélegzete lassú egyenletes volt. Aztán apró mozdulatokat tett vele jobbra, balra, és egy puszit adott a nyakára. Sophie bal kezét felemelve megérintette Dan nyakát, és felé fordítva a fejét, megcsókolta. Látta a szemeiben azt a valamit, amit így nem is lehet leírni. Édes pillantás, amitől akármikor elolvadnál. Van, amikor kikészül tőle, de se vele se nélküle nem bírja ki. Pár lépést tettek a szoba belseje felé, és Sophie megfordulva hozzá simult Dan testéhez. Egymásra néznek, és szinte lihegve vették a levegőt. Sophie kezei Dan mellkasán volt, Daniel pedig átkarolta őt, és a homlokukat összeérintve lassúzni kezdtek. Dan benyúlt Sophie pólója alá, és simogatva lehúzta róla. Olyan fekete melltartót fedezett fel rajta, amit eddig még nem látott.

-         Hát ez? – kérdezte mosolyogva.

-         Ma akartalak meglepni vele.

-         Sikerült. – mondta nevetve, majd a hosszú haja alá nyúlva megfogta a nyakát, és magához szorítva megcsókolta.

Daniel egyre csak Sophie szorításait érezte. Ettől még jobban beindult, és kicsit erősebben csókolta tovább. Majd ráfeküdtek az ágyra. Sophie megcsípte Dan pólóját az alján, és lehúzta róla. Meglátta azt a kigyúrt felsőtestet, amitől majdnem kifolyt a nyála. Hangos lihegés hallatszott már a szájából. Daniel ritmussal nyomta Sophiehoz erekcióját. Ettől Sophie agyilag teljesen átszellemült. A most azonnal kell érzés uralkodott el rajta. Belemélyesztette körmeit Daniel hátába. Tudta, hogy ettől még hevesebb lesz, de ez volt a cél. Igaza lett. Egyre inkább távolodott el a gyengédségtől. Erős kezeivel megmarkolta Sophie melleit. Ez fájt neki, de a vágytól szinte meg sem érezte. Látszott Daniel arcán, hogy azon spekulál, hogyan szedje le róla azt a melltartót. Végül egyszerűen alányúlt, és kikapcsolta. Leszedve még egyszer megcsodálta, és letette a földre. Megcsókolta Sophie száját, aztán apró csókokkal lefele haladva elért a melléhez. Kezével finoman megtartotta, és kör körös mozdulatokkal kényeztetni kezdte. Sophie behunyt szemmel élvezte a pillanatot. Daniel kis masszírozást is adott neki. Áttért a másikra, és ugyanezt megcsinálta. Utána még lejjebb haladt csókjaival. Ahogyan gombolta ki Sophie nadrágját, a gombok egymáshoz ütődve hangot adtak ki. Ez idegesítette Danielt, így óvatosan folytatta, hogy minél kevesebbet zörögjön. Hogy megörült, amikor végre levette. Itt a zene elhallgatott. Nem is volt nagy baj, hiszen elterelte a figyelmüket.

-         Gyere kicsit..- mondta Sophie, hogy felmásszon hozzá Dan, de olyan gyorsan feljött, hogy a vissza szót ki se tudta mondani a nyelvétől.

Meztelen felsőtestük szinte összetapadt. Erősen csókolták egymást. Mikor már csak rövid puszikat adtak, Dan ismételten le indult. Úgy 10 centis távolságot kihagyva haladt. Így gyorsan elért az utolsó ruhadarabig. Mindkét kezével megcsípte, és ahogyan húzta le, egyre inkább tárult fel előtte a kép. Daniel elmosolyodott. Olyan aranyos mosolya van, mégis ritkán látni. Sophie elnevette magát azon a perverz szemöldökhúzáson, és ráhúzta a takarót. Nem bírta tovább nézni ezt a hülyét. Kis mocorgást látott a takaró alatt, aztán az a tüsis haj már a combját szúrta…

 

***

 

 

Hirtelen Sophie felébredt Sisi ugatására.

-         Kicsim…menni kellene sétálni.

-         Jajj ne…- mondta nyűgös hangon.

-         Hát ha akarsz kutya kakit takarítani… – Dan feltápászkodott, és megsimította Sophie arcát.

-         Hogyan tudsz te folyton meggyőzni?

-         Tehetség.- elnevették magukat, és egy hosszú csók után felkeltek. Dan az ágyon ülve figyelte, ahogyan Sophie elsétál ruháért. Mindenki képes megérezni, ha figyelik. Így kitalálható hogy Sophie is érezte. Fogta magát, és még direkt riszálva is ment. Felkapta a bugyiját, és a melltartót. Majd megfordult. Látta ahogyan Dan még mindig az ágyon ül, és figyel. Na, most szemét leszek, gondolta. Szexin oda sétált, és mint a támadni készülő vadmacska, négykézláb mászott. De az a veszélyesség is látszott a szemében.

-         Kegyelmed nem készül?- kérdezte Sophie szépen hangsúlyozva, szexisen…és hozzá érintette homlokát, az övéhez.

-         Nyem.- már megint gyerekes. De így is nagyon vadító. Három lélegzetvételig egymás szemét nézték. Aztán Sophie leülve megcsókolta. Kissé balra fordítva a fejét hozzábújt, és megharapta a fülét.

-         Héé.- mondta Dan, és megfogta Sophie fejét. Sophie visszadőlt, és a száját harapva forgatta a szemeit. Ez az „én nem csináltam semmit” tipikus viselkedési formája volt. Ismételten ugatást hallottak.

-         Na gyere!- szólalt meg Sophie, és a kezénél fogva felhúzta. Gyorsan magára húzott egy kényelmes toppot, és egy cicanadrágot. Mikor visszafordult, Dan ruhái már mind rajta voltak. Most bezzeg el tud készülni gyorsan. Sophie előre ment, és leakasztva a kabáttartóról rárakta a pórázt Sisi nyakára. Kinézett az ablakon, és szomorúan nagyot sóhajtott. Daniel lépteit meghallva mosoly szökött az arcára. Kézen fogva léptek ki az ajtón.

2.fejezet

 

Hűvös, felhőtlen nyári éjszaka. Friss levegő.  Sisi a farkát csóválva, szinte ugrándozva haladt előttük az úton. A parkhoz érve hirtelen lefordult, és leguggolva a dolgát kezdte végezni.

-         Még mázli hogy kibírta eddig.- szólalt meg Sophie nevetve.

Daniel sötét barna szemeivel figyelte őt. A sötétben még szebbnek hatott. Egy puszit adott Sophie homlokára, és mivel a kutya elvégezte dolgát, folytatták útjukat. Sophie elővette telefonhát.

-         Mit csinálsz?- kérdezte Dan kíváncsian.

-         Semmit. Csak megnéztem mennyi az idő. – válaszolta, és visszacsúsztatta zsebébe a telefont.

A patakhoz értek. Mielőtt a hídon átmentek volna, Sophie kicsit lassított. Ezt Dan is megérezte.

-         Valami baj van kicsim?

-         Nem nincs…szeretlek. – Dan elmosolyodott.

-         Én jobban. – hüvelyk, és mutató ujjával megfogta állát, és felemelve, hosszú, de gyengéd csókba kezdtek.

DURR!..

Egy pisztoly sült el. Ijedten ugrott el Dan. Sophie a mellkasához kapott.

-         A….a tüdőm….- és összeesett.

-         Sophie! Kicsim, kicsim nézz rám. Nem lesz semmi baj. –nyugtatta Dan a karjába fogva, és egyre csak gyűltek a könnyek szemében. –SEGÍTSÉG!- kiabálta teljes hangerejével.

-         Dan…az unaico…keresd az unaicoban..

-         Micsoda?

-         Az unaico…- Kifújta bennmaradt levegőjét, és rámeredve nem mozdult többet.

-         Sophie!!- borult rá sírva, és egyre csak szorította magához. Hirtelen eszébe jutott valami. Sophie telefonja. Azonnal tárcsázta a 911 számot.

-         Tessék 911, miben segíthetek?-szólalt meg egy hölgy a vonal túlsó felén.  

-         Küldjön egy mentőt gyorsan, a Riverside parkba! A feleségemet tüdőn lőtték, és nem mozdul!

-         Jól van uram nyugodjon meg. Már küldöm is, maradjon vonalban, amíg megérkezik, érti?

-         Igen..

-         Hány éves a felesége?

-         26.

-         Rendben. Mekkora a seb?- kigombolta az ingét.

-         A kisujjam beleférne. Csupa vér, istenem!

-         Uram nyugodjon meg! Mindjárt ott a segítség.

-         Sophie…- egyre csak zokog a telefonba. Dan hangja lassan elcsuklik, és erős síró görcs kapja el. Ekkor a mentő szirénája zúgja be a csendes éjszakát. Magához szorítva felesége élettelen testét, egyre csak sír. Majd egy mentős megfogja a vállát. Érdekes. Minden elhalkul.

-         Uram! Kérem, engedje el!- nem akarta. Az ujjait egyenként lehámozva sikerült kiszedni Sophiet szorításából. Gyorsan egy hordágyra tették,és a mentőautóhoz tolják, közben hangosan egymással kommunikálnak. „Nem ver a szíve,…….hozzák a defibrillátort!......... Félre!”…Mind ezek halkan, szaggatva érnek Dan füléhez. Amíg egy mentős oda nem megy hozzá.

-         Kérem uram! Mondja mi a neve?

-         Daniel.

-         Mégis milyen Daniel?

-         Daniel Carson.

-         Rendben. Az ön kutyája, aki itt szaladgál?

-         Igen.

-         Haza tudja vinni őt?- Dan maga elé bámulva nem reagál. - Daniel?

-         Igen..

-         Remek. Mi a kórházba visszük a feleségét. A recepción érdeklődjön, hol látják el rendben?

-         Rendben..

-         Vigyázzon magára, viszlát!- azzal beugrott a mentőbe, és eltűntek.

Mi történt? Fel sem tudja fogni.. lelőtték a feleségét. Az ő feleségét… hogy történhetett ez? Sisi a kutya hozzásimult.

-         Gyere kutyuskám. Mi most haza megyünk.- megvakarta a fülét,és a pórázát megfogva elindult vele. Fejében kavarognak a gondolatok.

 

 

***

 

-         Egy pillanat uram. – jelzett ujjával a recepciós. Fekete lófarokba fogott haja szépen ápolt volt, körmét manikűrözött lakk fedte be.

Pár szót váltott még a telefonon, majd lerakva széles mosollyal fogadta:

-         Miben segíthetek?

-         A feleségem keresem. A neve mrs. Sophia Carson.

-         Máris nézem.

Gépére szegezte tekintetét. Gyors mozdulatokkal gépelt különböző dolgokat, majd lefagyott a mosoly az arcáról.

-         Uram. Keresse meg Dr. Markot.

-         Hol van a feleségem?

-         Nyugodjon meg. A doktor úr mindent el fog mondani.

Édes istenem, gondolta.

-         Itt a folyosó végén találja a legutolsó ajtónál balra.

-         Köszönöm.

Gyors léptekkel elindult az ajtóhoz, majd kultúrált módon bekopogott az ajtón.

-         Tessék! – hallotta a túloldalról. Megfogta a kilincset, és benyitott. A doktor egy széken ült, az asszisztense pedig mellette gépelt.

-         Jó napot.

-         Jó napot. Jöjjön beljebb. Kihez van szerencsém?

-         A nevem Daniel Carson, és a feleségem keresem. A recepciós küldött ide.

-         Jaj igen. Mrs.Carson..

-         Hol van? Mi van vele?

-         Kérem üljön le.- mutatott egy székre ami vele szemben volt elhelyezve. Dan engedelmeskedett.

-         Mr. Carson. A feleségét súlyos tüdősérüléssel szállították be hozzánk…- sóhajtott.- A tüdeje teljesen megtelt vérrel, és túl nagy volt a vérvesztesége.

Dan lassan kezdte kialakítani magában a képet. Meredten bámult maga elé.

-         Sajnálom.

-         Nem..az nem lehet.

-         Kérem. Tudom milyen nehéz. Pár évvel ezelőtt én is elvesztettem a feleségem autóbalesetben. De muszáj erősnek maradnia.

-         Muszáj..

-         Uram?

-         Reggel ezt mondta..- könnyek gyűltek a szemébe.- Nem lehet! Nem halt meg!

-         Nővér, adjon kérem egy nyugtatót. – szólt oda a mellette gépelő nőnek. Teltebb testalkatú, rövid szőke hajú, mosolygós tekintetű nő volt. Felpattant, és a szekrényből elővett egy tablettát, majd töltött egy pohár vizet.

-         Tessék.- nyújtotta felé a vizet és a tablettát.

Dan elvette és felhajtotta rá az összes vizet.

-         Akarja, hogy szóljunk valakinek?

-         Ne…nem kell. Elnézést.

Avval felállt, és kiment. Sophie…

Ökölbe szorított kézzel tartotta magában az indulatokat, majd szívet tépő ordítással rogyott le a földre. Nővérek szaladtak oda hozzá, és nyugtatgatták, mindhiába. Sophie meghalt.
 

3.fejezet

 

 

-         Helló tesó! – köszönt a küszöbön álló Matt. Matt Daniel legjobb barátja volt.

-         Helló! Gyere beljebb.

-         Jobban vagy?

-         Kicsivel.

Leültek a kanapéra, ami újabb emléket csalt Dan emlékezetébe. Amikor egyszer itt gépelt, Sophie meglepte őt. Nagyon el volt fáradva, így lerakta a gépét, és ülve pihent picit. Egyszer csak forró ajkak tapadtak a szájára, és amikor kinyitotta a szemét, Sophie egy észbontóan dögös, vörös hálóingben állt előtte. Aznap vette, hogy örömöt szerezzen neki…
Dan szemébe ekkor könnyek szöktek.
- Hé haver! Ne sírj. – karolta át a vállát Matt. Dan már nagyon nyúzott volt. Vörös, karikás szemek, görnyedt testtartás, és életkedvtelen arc.

-         Gyere segítek kipakolni. Jobb lesz neked is ha nem látod mindenhol.

-         Te nem érted… Mindenhol ott van. Sisi tegnap csak feküdt és nyüszített.

-         Mert ő is érzi a hiányát. Na gyere. Essünk túl rajta.

 

***

 

-         Dan!- kiabált Matt az emeleti folyosóról.

-         Igen?

-         Az unaico festményt is leszedjem?

Dan ekkor teljesen ledöbbenve állt meg, és leejtette a kezében lévő dobozokat.

-         Dan!

-         Pillanat..- észbe kapva szaladt fel az emeletre.

A festményt Sophie készítette. Egy nőt ábrázolt, szőke hajjal, ahogyan liliomok közt áll, a keze pedig a szívén nyugszik. Tekintete szomorú, és elgondolkodó. Haja össze volt tűzve. Így jobban megnézve olyan, mint Sophie.

-         Azt mondtad unaico festmény?

-         Igen. Oda van alá írva.

-         Ez nem igaz…

-         Mi van veled?

-         Matt segíts leszedni.

Ketten megfogták, és óvatosan a földre helyezték. Dan megfordította, és a kép hátulja nem úgy nézett ki, mint egy szokásosé. Még egy szövetréteggel le volt ragasztva. Leszaladt egy késért, és amikor jött vissza, Matt nagyon megijedt, hiszen mégis csak kés volt a kezében.

-         Hé, hé haver mit csinálsz?

Dan meg se hallotta a kérdést. Óvatosan a szövetre helyezte a kést, és elkezdte felvágni. A szövet szabálytalanul szakadt fel, majd Dan az ujjával kinagyobbította a lyukat.

-         Dan! Mit…

Daniel egy levelet szedett ki belőle. Kívülről egy teljesen szokványos levélnek tűnt.

-         Ez mi? – kérdezte Matt. – És honnan tudtad, hogy itt van?

-         Sophie mondta mielőtt meghalt.

Matt arca hirtelen kifejezéstelenné vált, ám belül leesett az álla. Dan óvatosan nyitotta fel a borítékot, és szinte érezte Sophie érintését, ahogyan hajdan leragasztotta. A borítékban egy lap volt a negyedére összehajtva. Elkezdte széthajtani, és egyre jobban érdekelte mit talál benne. A lap szétnyílt, és Dan olvasni kezdte.

 

Drága Daniel!

Nagyon fáj, hogy meg kell írnom neked ezt a levelet, mert tudom, mikor te ezt olvasod, én már nem élek. Biztosan ezer és ezer kérdés cikázik a fejedben, de meg kell bíznod bennem. Nem tudhatod meg azonnal a titkot. Eddig azért nem szóltam erről, hogy megvédjelek. Különféle helyekre rejtettem el a titkom darabjait levél formájában. Így nem fogják észrevenni, hogy tudod. A következő nyomot Sisi fogja megmutatni. Vidd el őt a Riverside parkba, majd mondd neki, hogy „keresd”. Hónapokig tanítottam neki ezt a parancsot, tudni fogja mit, és hol keresse. Ne feledd, minden lépésed figyelik.

Nagyon szeretlek drágám

A te Sophied

 

-         Hogy érti azt, hogy „minden lépésed figyelik”? – kérdezte Matt.

-         Nem tudom. De emiatt halt meg. – Dan összegyűrte a levelet, és zsebre vágva azt füttyentett.

-         Hova mész?

-         Sisi!- ránézett Mattre.- Sétálok egy kicsit.

-         Várj! Én is veled megyek.

 

***

 

-         Szerinted mi lehet az a titok? – kérdezte Dan.

-         Nem tudom. De elég súlyos lehet, ha megölték miatta.

-         Sisi ne húzz! – Sisi erre lassítani kezdett. Már látták a park bejáratát. Dan szíve hevesebben kezdett verni a gondolatra, hogy vajon mit fognak itt találni. De mindig ott motoszkált a fejében a mondat. „Ne feledd, minden lépésed figyelik.” Így aztán nem viselkedhet akárhogy. Ennek egy sima kutyasétáltatásnak kell tűnnie. A park bejáratánál nagyot fújt, mintha eddig nem vett volna levegőt. Letérdelt Sisi mellé, levette róla a pórázt, majd megszólalt.

-         Keresd!

Sisi azon nyomban futásnak eredt. Dan és Matt utána. Sisi először balra, majd jobbra fordult. Aztán megint jobbra fordult, és letért az útról. Egy nagy tölgyfa tövéig szaladt, körbeszimatolta a fát, majd megállt, és őrült sebességgel ásni kezdett. Dan és Matt mire odaért, egész szép árkot ásott ki. Fölé hajolva figyelte a kutya elkötelezett ásását. Végül a karma talált valamit. Egy fehér doboznak a vége látszott ki a földből. Sisi megszagolta, és egy ugatással jelezte, hogy végre hajtotta a feladatát.

-         Jó kutya. – simogatta meg Sisi nyakát Dan, és folytatta az ásást. Sisi leült a gödör mellé, és kíváncsian figyelt.

Dan kiásta a dobozt, és kivette. Felnyitva újabb levelet talált. Nagy kísértés volt rá, hogy kinyissa, de nem lehetett. Figyelik. Szépen visszatemette a gödröt, és elindultak haza.

 

***

 

Hazaérve gyorsan becsukta maguk után az ajtót. Nagy sietséggel dobta a földre a dobozt, és kikapta belőle a levelet. Feltépte.

 

Szia kicsim

 

Ügyesen megtaláltad ezt a levelet is..

A gyerekkorom nem éppenséggel telt úgy, mint ahogyan elmeséltem. Sokkal nehezebb volt. Két éves voltam. Egy nap betörtek a házunkba. Megölték a szüleim. És az, aki tette, megtalált engem, ahogyan a kiságyamba sírok. Valamiért megesett rajtam a szíve. Mindig azt mondta, hogy az hatott rá, ahogyan ránéztem. Azonnal megbánta, amit tett, de nem volt választása. Tudta, hogy úgy menthet csak meg, ha magával visz. Így aztán ő nevelt fel. Az esküvőnkön, akik ott voltak, mint a szüleim, igazából csak a régi szomszédaim voltak, és én kértem meg őket, hogy tegyék meg..

A következő levelet abban az étteremben találod majd meg, ahol megkérted a kezem. Mondd a pincérnek, hogy unaico-t kérsz. Ő fogja oda adni neked a levelet.

 

Örökké szeretlek

Sophie

 

Dan elejtette a levelet. Ez nem lehet…