13-20.fejezet

-          A következő kereszteződésnél forduljon jobbra.- utasít a GPS.

-          Mintha azt mondtad volna, hogy ismered azt, akihez megyünk.

-          Ismerem is. De fogalmam sincs hol van az a hely, amit megadott.- idegesen pillantok ki az ablakon, és a hajamat csavargatom.- Hé. – fogja meg a combom.- Ne félj. Segíteni fog, ebben biztos vagyok.

-          Jó, csak…még sosem jártam ezelőtt ilyennél. Nem tudom, mire számítsak.

-          Nyugalom. Kate nagyon kedves. Nem fog megenni téged. Az az én dolgom.

-          Castiel!- csapok a kezére. Összehúzott szájjal nevet a reakciómon.

-          Menjen 100 métert a célig.- jelenti ki  GPS.

-          Mindjárt ott vagyunk.- köszi, erre én is rájöttem. De ettől nem leszek nyugodtabb. Eszembe jut Cast születésnapja. Az ajándékom…elpirulok az emlékre. Miután elfújta a 18-as gyertyát a csokis tortáján, (hmm csoki..) felém fordult, és megkérdezte, hogy mit kap ez alkalomból. Én pedig közelebb mentem, és a fülébe súgtam, hogy itt áll előtted. Az első alkalmunk. És milyen jó is volt.- Megérkeztünk. Gyere.- pattan ki a kocsiból, megszakítva álmodozásaimat. Én is kipattanok a kocsiból. Karkötőim csilingelnek a csuklómon. Cast megfogja a kezem, és az épület elé vezet. Egy négyemeletes, szürke és zöld árnyalatú lakóház. Becsönget a 17-es lakásba.

-          Igen?

-          Szia, mi vagyunk.

-          Gyertek! 2.emelet.- és már nyílik is az ajtó. Nyugalom…fellépcsőzünk a második emeletre, és hogy is hívták… Kate! Kate már várt az ajtóban. Sokkal kedvesebb kinézetű élőben, mint a képen. Fülig érő mosolya van. Fuh. Oké, ő tényleg nem fog megenni.

-          Sziasztok! Remélem könnyen ide tudtatok találni.

-          Egész gyorsan megvolt.- válaszolja Cast. Aha, fél órával előbb indultunk, hogy biztosra ide érjünk, és ez a fél óra el is ment a sok félrekanyarodással.

-          Fáradjatok csak be! – terel a nappalija felé. – Mi még nem találkoztunk. Katherine Dawn vagyok, de nyugodtan tegeződjünk.

-          Jessica Teness. Nagyon örülök.- rázok kezet vele.

-          Castiel. Tudom, hogy együtt vagytok, de szeretnélek megkérni, hogy menj abba a szobába, amíg beszélgetünk. Úgy talán nyugodtabban tudunk társalogni.- Cast rámnéz, és én egyetértően bólintok.

-          Szólj, ha bármi kell.- puszilja meg a homlokom, és bemegy a szobába. A nappali, amiben ülök, nagyon nyugtató kisugárzású. Szintén zöld szürke szín váltakozik a falakon, a bútorok viszont régi stílusúak. Igazán szép.

-          Szóval.-ül le az előttem lévő fotleba.- Jártál már azelőtt terapeutánál?

-          Még nem.

-          Nem kell izgulni. Egyszerűen beszélgetni fogunk, és a végén tanácsolni fogok megoldási praktikákat. Ami itt elhangzik, azt senki nem fogja visszahallani. – hú. Tökre nem erre számítottam. – Mi a pontos problémád?

-          Hát hogy is fejezzem ki magam… szellemek.

-          Oké. Látod őket, vagy esetleg az zavar, hogy hallod őket?

-          Ez egy kicsivel bonyolultabb. Már kiskorom óta érzékelem őket. De eddig csak álmomban láttam, hogy hogy néznek ki. Most viszont…akkor is látom, ha ébren vagyok. Van egy, aki nem akar békén hagyni. Rémálmaim vannak…

-          És mi van a rémálmodban?

-          Egy erdőben vagyok. Fenyvesek vannak mindenhol. És egy kis faház áll mellettem. Valaki üldöz, de nem tudom kicsoda. Elbújok előle. Majd mikor megfordulok, egy élettelen testbe ütközöm, ami egy kötélen lóg le a fáról.- Kate figyelmesen hallgat.

-          Hm. Érdekes. És ez visszatérő álom?

-          Igen. Viszont tegnap mintha az előzményét láttam volna, amikor elájultam.

-          Elájultál?

-          Egyzser a konyhában.

-          És akkor mit láttál?- mi a fene. Nem néz hülyének?

-          Két ember volt egy szobában. Kiabáltak egymással. Aztán….az egyik megfolytotta a másikat.

-          Láttad az arcukat?

-          Igen.

-          És le tudnád nekem írni? Régebben bűnözőkről készítettem montázsokat.

-          Megpróbálhatom.- Kate elővett a táskájából egy papír, és ceruzát. Rámnéz.- Ó bocsánat.- kapcsolok, hogy a leírásomra vár.- Az egyiknek szögletes arca volt. Kicsit kiálló arccsontok, az orrnyerge görgbe, és széles. A szeme sötétkék. Barna bozontos haj. A felsőajka szépen ívelt, az alsó vastag. És álla kicsit kiálló.- Kate nagyon dolgozik, ujjával elkeni a tónusokat.

-          Így nézett ki?- fordítja felém a rajzot. Atya ég. Mintha megint előttem állna.

-          Igen. Pont így.

-          És a másik?

-          Hosszúkás fej. Kis borosta. Szeme zöld, haja fekete. A fejebúbján hosszabb volt a haja, oldalt lenyírt. Orrában piercing. Szemöldöke mintha csak ki lett volna szedve. A szája telt volt.- megint csak dolgozik. Mikor kenni kezdte a grafitot, tudtam, hogy mindjárt farkas szemet nézek vele. Megint megfordítja.

-          Hasonlít?

-          Igen. Csak az orrnyerge picit vékonyabb.

-          Ó. Megesik.- megfordítja, és kijavítja.- Na most. Melyik volt a gyilkos, és melyik az áldozat?- fordítja felém mindkettőt.

-          A bal oldali az áldozat…Elnézést.- az emléktől könnyek gyűlnek a szemembe, de visszatartom.

-          Semmi baj. Eltudom képzelni mit élhettél át. Figyelj. A te eseted véletlenül sem szokványos. Még nem is találkoztam a tieddel hasonlóval. Most azt fogjuk csinálni, hogy ezeket a rajzokat beküldöm, hogy megtudjuk kik ők. Persze fénymásolatot kapsz belőlük. És aztán kiderítjük, miért látod őket. De addig is. Mivel testi tüneteket produkálsz, estére felírok neked egy altatót. Viszont valamit meg kéne tenned.

-          És mit?

-          Te nagyon érzékleny vagy erre a dologra, és jó a memóriád. Nem kértem még ilyet senkitől, de…meg kéne hallgatnod őt. Beszélj vele, hátha több infó derül ki. Hiszen azért kísért, mert valamit közölni akar veled. És ha már gyilkossággal kezdődik, az is lehet, hogy egy régi esetet göngyölítesz fel vele.- nagyot sóhajtok a gondolatra, hogy újra beszéljek vele.- Ne aggódj. Nem lesz itt semmi probléma.

-          Rendben.- egy mosolyt erőltetek az arcomra.

-          Oké. Mindjárt jövök a másolattal, addig kihívhatod Castielt a szobából.- Feláll, és elviszi a rajzokat. Azta…kicsit sokk hatása alatt vagyok. Elgyengült lábaimra állok, és elindulok a szobához. Amikor benyitok, Cast egy széken ül, könyökét a térdén pihentetve.

-          Jess! Na mi újság?

-          Elég sok, de ezt hazafele tárgyaljuk meg.

-          Baj van?

-          Nem, nincs. Kate irat nekem altatót.

-          Rendben, akkor azt is kiváltjuk.

-          Gyere.- nyújtom felé a kezem. Feláll, és megölel. Istenem.

-          Jessica, itt vannak a másolatok, és a gyógyszer.- nyújtja felém a három papírt.

-          Köszönöm.- a kezembe veszem őket.

-          Ez mi?- kérdezi a rajzokat fürkészve.

-          Jessie leírta nekem, hogy kiket látott. Az eredményre viszont várni kell kicsit. Ennek ellenére jó lenne, ha hetente egyszer járnál hozzám kontrollra.

-          Meg lehet oldani.- válaszlom.

-          Esetleg…Kedd jó?

-          Nekem jó.

-          Akkor legyen az. Castielnek megvan a számom, vele majd egyeztetünk még.

-          Rendben. Nagyon köszönöm.

-          Nincs mit.

-          Mivel tartozunk?- kérdezi Cast.

-          Semmivel. A vendégeim vagytok.

-          Még mit nem Kate.

-          Ne vitatkozz velem Castiel. – Cast sértődött fejet vág, de nem hatja meg Kate-et.- Viszont neked is adok feladatot. Jó lenne ha Jess minél többet mozdulna ki, vagy több közös programot csinálnátok.

-          Igyekszem tenni az ügy érdekében.- néz rám. Miért érzem, hogy végem van?

-          Remek. Örültem a találkozásnak Jess.

-          Én is.- Castiellel kilépünk az ajtón.

-          Viszlát később!- köszön utánunk. Hátrafordulok, és rámosolygok.  Amint kilépünk a szabad levegőre, Cast megállít.

-          Hallgatlak.

 

15.fejezet

 

-          Elmondtam neki mik történtek, és leírtam, hogy néztek ki azok, akiket láttam. Ki fog derülni kik ők.

-          Szóval őket láttad?- néz rá a rajzokra.

-          Igen.

-          Még valami…ennyire unatkozik a kisasszony?- szorít magához.

-          Én nem mondtam ilyet..

-          Hm..mit csináljak veled?- simít végig a gerincemen.

-          Amit akarsz.

-          Mit szólnál egy strandoláshoz?- elmosolyodom, és megcsókolom.

-          Ezt..

-          Tudod mit? Kéne neked egy új fürdőruha.

-          De hát van fürdőruhám!

-          Tudom.

-          Ezek szerint nem tetszik?- biggyesztem le az ajkamat.

-          Dehogynem. De abban a gyönyörben fogsz fürdőzni.- micsoda beszólás, anyáám. Nem bírok megszólalni, csak kukán állok előtte.- Tudod kicsim, már 18 vagyok. Bejárásom van mindenhova. Szeretnél valamit?

-          Ezt nem itt kéne megtárgyalnunk.

-          Szóval igen..- elkap, és a nyakamat csókolgatja.

-          Kicsim…

-          Igen baby?

-          Ne itt…

-          Menjünk, vásároljunk. Nem foglak hagyni, unatkozni.

-          Hát nem hittem volna, hogy egyszer ezt hallom a szádból.- kuncogom.

-          És akkor mi van hülyee? Szeretek shoppingolni okéé?- ujjával nőies mozdulatot tesz, és elvékonyítja a hangját. Kitör belőlem a nevetés.- Na gyere, mielőtt én raklak be a kocsiba.- nyújtja a kezét.

-          Igenis Mrs. Nőiesség.

-          Problémája van?

-          Nekem nincs.- kuncogok tovább, és beszállok a kocsiba.

-          Szóval. Van valami, amit ki szeretnél próbálni?- mondja halál komolyan, és beindítja az autót.

-          Nincs.- nyújtom ki rá a nyelvem.

-          Ne csináld ezt.- fogja meg az állam. Újra kinyjtom a nyelvem, most viszont gyorsabban, akárcsak egy béka, amikor legyet eszik. Erre Cast erősen megcsókol.

-          Mondtam, hogy ne csináld. Nem vagy engedelmes. Akkor viszont én választok.

-          Ne!

-          Ha most engedek, később is élni fogsz az engedelmetlenség lehetőségével.

-          Sosem leszek teljesen engedelmes. Szabad lélek vagyok Castiel. Félig irányító, félig alávetett. Ha kalitkába zársz, én kitörök onnan.

-          Elnézést hercegnő.- csókolja meg a kezem.- Szeretnél valamit?

-          Fenékdugaszt semmiképp.

-          Oké..-neveti el magát.- Egyéb kíváság?

-          Bilincs..

-          Azt se?- rántja fel a szemöldökét.

-          Ahhoz ragaszkodom..

-          Hmm. Igenis. Ostor?

-          Csak ha óvatosan használod.

-          Szájpecek?

-          Azt mellőzzük.

-          Lovagló pálca?

-          Jöhet…- elvörösöm. Most komolyan ezt tárgyaljuk?

-          Azt hiszem, két szatyorral jövök majd ki.- csókol meg.

 

***

 

-          Naa hadd nézzem már meg!- győzködöm.

-          Majd otthon.- nem elég, hogy nem nézhetem meg mit vett, még a boltba se engedett be, nehogy meglássam a fürdőruhát.

-          Annyira igazságtalan vagy.

-          Akkor lennék az, ha meg se mutatnám soha.

-          És akkor kinek vennéd? Magadnak?

-          Kicsi lenne rám, de miért ne?- mosolyog rám.

-          Ahj.- ingatom a fejem.- Borzasztó vagy.

-          Akárcsak te.

-          Naa.- bököm oldalba.

-          Bírd ki, amíg felérünk. Pár perc nem a világ, hacsak nem szeretnél ide az utcára kiteríteni mindent.

Nem bírok magammal, nagyon szeretném látni mit hozott nekem. Gyerünk, menjünk már fel! Nyílik a liftajtó, megnyomok egy gombot, és már indulunk is fel a hetedikre. Ó, a fenébe is. Nekilököm Castielt a liftajtónak, és erősen smárolom.

-          Héé.- rakja le a szatyrokat, és a hajamba túr. Kézbe fogom a férfiasságát, mire nagyot sóhajt.- Jess…- magához ránt, erősen tart, másik kezével a fenekembe markol. Felnyögök, és a kijezőre nézek. 5.emelet. Mindjárt felérünk. Jól megcsináltam, most elég érdekesen fogunk kinézni, ha kinyílik az ajtó.

-          Cast..- suttogom, és ájulást színlelek, hogy kijuthassak.

-          Jézus Jess!- kap utánam a karomnál. Nyílik az ajtó, és én abban a pillanatban felpattanok, és kimegyek a liftből, közben az ujjammal csalogatom.

-          Ne hagyd ott azokat.- nézek a szatyrokra. Majd futásnak eredek, és amilyen gyorsan csak tudom, nyitom az ajtót. A kulcs viszont nem akar belemenni a zárba. Cast egyre közelebb van..Jézus, menj már be!! Végre! Elfordítom a zárat, és bemegyek, az ajtót pedig bezárom.

-          Jessie.- hallom a túloldalról. Túl nyugodt. Nekem annyi. Most már biztos vagyok benne.

-          Mondd a jelszót!

-          Nyisd ki, vagy én nyitom ki, de akkor a padlón csinállak meg, és nem fog érdekelni ki néz.- ajajj. Fordítom a zárat, és kinyitom.- Elég jó jelszó volt?- kérdezi, de érzem, hogy mérges rám. Bejön, én pedig bezárom az ajtót.

-          Bo..bocsánat.- nyögöm ki.

-          Nem felejtek könnyen.- jelenti ki, de még mindig nem néz rám, miközben lerakja a szatyrokat. Rendesen elvörösödik a fejem a félelemtől. Mint amikor kihívnak felelni, és te nem tudod az anyagot. Istenem, mit tettem?

-          Cast..én..- hirtelen megfordul, és magához ránt. Csókol, mégpedig keményen, és a nemiszervemre helyezi a kezét. Ingerel. Ó anyám..hátravetem a fejem. Majd abba hagyja, és elhúzódik.

-          Azokat ne hagy ott.- mutat a szatyrokra, és a szobánk felé indul. Te kis..! Felveszem a szatyrokat, és megyek utána. Az ajtó természetesen zárva. Na, most jól megkaptam.

-          Mi a jelszó?- hallom a szobából.

-          Nyisd ki, és akkor talán nem fenekellek el.- próbálkozom.

-          Hm. Nem egyezik.- hogy a csudába!

-          Nyisd ki Castiel!

-          Sajnálom, nem talált.

-          Cast kérlek. Kívánlak. Büntess meg, nem érdekel, csak nyisd ki. – csend. Eltaláltam volna?

-          Nem is közelít.- válaszolja.

-          Szeretlek.- ha ez sem, tökön szúrom magam.

-          Ez sem.- hol az a kés??

-          Mit akarsz, mit mondjak?

-          Találgass.

-          Sajnálom. Megteszek bármit..- kattan a zár.- Melyik talált?- kérdezem,amikor elém áll. De válasz helyett behúz.

-          Nézd meg mit hoztam baby.- az ágyra teszem a szatyrokat.

-          Melyikkel kezdjem?

-          Amelyik tetszik.- hmm. A barna szatyrot választom. Óó…ebben vannak a „csúnya” dolgok. Lássuk csak. Egy ostor? Tényleg megvette. Finom tapintású bőrrel van bevonva a nyele, végén ugyanolyan anyagú bőr. Hm. Leteszem az ágyra, és folytatom a kutakodást. Itt van a bilincs. Elmosolyodom a látványára. Várjunk csak. Egy rendőr sapka. Fekete lovagló ostor. Van itt egy doboz is.

-          Ez mi?- mutatom fel a dobozt.

-          Csak nyisd ki.- ha fenékdugasz, esküszöm, neki dugom fel. De nem.. egy vibrátor.

-          Hát ez?

-          Hasznát fogjuk venni.- hát oké.. mit vett még? Itt már nincs semmi. Valamiért elszomorodom. Áttérek a másik szatyorra. De hiszen..ez nem is fürdőruha. Ez egy átlátszó, fekete csipkés, hálóing, ami ráadásul rövid is.

-          Azt hittem fürdőruhát veszel.

-          Olyan szép amid van, nem akartam, hogy kidobd miattam.- ó. Még mindig van benne valami. Ugyancsak hálóing, viszont vadító vörös.

-          Talán bikaviadalra készülünk?-mutatom fel neki.

-          Meglehet. Az biztos, hogy bikavadítóan festenél benne.

-          Hm..lehet fel is próbálom.

-          Csak saját felelősségre baby. Nem biztos, hogy vissza tudom fogni magam, ha ez rajtad van.

-          Vállalom a kockázatot.- lekapom a ruhámat, és a melltartóm, majd magamra húzom a ruhát. Tényleg jól néz ki. A szandált magamon hagyva fordulok meg.

-          Te szexistennő.- mér végig. Úgy csinálok, mint aki elszégyelli magát. Felém indulna, de megállítom.

-          Nem, nem. Az ágyra!- parancsolom.

-          Ahogy óhajtja.- hm. Castiel, mint alávetett. Sosem gondoltam volna. Engedelmesen fekszik le az ágyra, és vár. Fogom a bilincset, és a csuklójára rakom.

-          Csak a biztonság kedvéért.- csókolom meg, majd lehúzom róla a gatyáját. Boxeréből már ingencsak kikívánkozik. Úgy néz ki, mint a ferde bábeltorony. Ujjbegyeimmel végig simítok rajta.- Nagyon is készen állsz..- lemászom az ágyról, és beindítom Castiel laptopját. Zúgva ébred fel alvóállapotából.

-          Mit csinálsz kicsim?

-          Bízd rám.- beírom a youtube-ba a Crazy in love gyorsított változatát, majd miután elindult, kezdődhet a menet. Besétálok a szoba közepére, és riszálva táncolok. És amikor elindul a szöveg, én is éneklek vele. Nagyon élvezem. Egész közel megyek az ágyhoz, majd vissza az ajtóhoz, és a falnak dörgölődzve folytatom. Legugolok, közben a lábaim szétvetem, felállásnál pedig nekinyomom a popóm. Megfordulok, és megint riszálok. Fel, le, oldalra. Terpeszbe állok, és hátravetem a hajam. Csípőkörzés, kézmozdulatok, és megint indulok felé. A zene kezd elhallgatni. Felmászom hozzá az ágyra, összeborzolt hajam a szemembe lóg. Lovagló ülésben rátelepszem a csípőjére.

-          Ó baby..- suttogom a fülébe, és nekitolom magam. – Mondd el, mit csinálnál velem, ha nem lennél megbilincselve.

-          Biztos akarod tudni?- nyöszörgi.

-          Igen.

-          Estig dugnálak megállás nélkül baby.- bekapja a fülcimpámat.

-          És most mit akarsz?

-          Téged. Megfogni a melled…-elakad a szava, amint észreveszi, hogy csinálom, amit mondd, vagyis marokra fogom a mellem.

-          És még?-ösztönzöm.

-          Levenném a bugyid.- igazán? Felállok, és lassan lehúzom. Majd visszaülök rá. Érzem, ahogy alattam növekszik.- Aztán a boxerem is.- ujjamat a boxerja alá csúsztatom, és húzom le róla. Előbukkan becses testrésze. – Aztán magamra ültetnélek.- mosolyog.

-          Nem, nem. Most változtatunk a szabályokon. Mindjárt jövök.- van egy ötletem. Kimegyek a konyhába, és engedek egy pohár hideg vizet. Majd kimegyek a fürdőszobába egy törülközőért. Szedem a lábaimat, és becsukom magam után a szoba ajtaját.

-          Az minek?- néz rám.

-          Majd meglátod. -leteszem az asztalra a poharat, és a törülközőt, és visszamászom hozzá.- Hmm. – az ajkamba harapok, és marokra szorítom őt. Felszisszen. Kemény tempóman mozgatom a kezem rajta, egyre keményebb. Itt az idő. Abba hagyom a kényesztetését, és visszamegyek az asztalhoz. Benyomom a vízbe a törülközőt, és elindulok felé.- Ez elsőre kellemetlen lehet.- szeme kitágul, szája zihál. Nekiérintem merev testrészének a hideg törülközőt, és törölgetni kezdem vele.

-          Jézusom!- feszül meg. Férfiassága kezd lekonyulni a hidegtől.- Mit csinálsz?

-          Ébredj csipkerózsika, ezt érdemes lesz nézni.- mosolygok rá. Eldobom a törülközőt, majd a számba veszem. Hideg.

-          Basszus!!- kiabája. Máris nő, egyre nagyobb. Ostromlom őt, ajkaimat összeszorítom, nyelvemmel körzök, és szívogatom. Finom íze van. – Jessie!!- és elmegy. Számba löveli savanyú folyadékát, és én mindd lenyelem gyorsan. Liheg.- Atya ég Jess..- magán kívül van. Kuncogni kezdek a reakcióján.- Mit csináltál?

-          Kicsit lehűtöttelek, így sokkal forróbbnak érzed a számat, és nagyobb is lettél. Nézz csak magadra.- lenéz, és ő is elcsodálkozik mit hoztam ki belőle.- Hozom az óvszert.- csókolom meg, és a szekrény felé veszem az irányt. Kiveszek egy csomagot, és felépem. A ragacsos gumi majdhogynem rátapad az ujjamra. Rámászok, és összecsippentve a tetejét, rátekerem, de írtó lassúsággal.

-          Jesszus Jess kiherélsz!- pedig eskü nem ez volt a szándékom. Kiszabadítom a bilincséből. Ő magához ránt, és erősen csókol. – Jutalom.- csókolja végig a nyakam ívét. Kezével a ruhám alá siklik, és leveszi rólam. Végig simít az oldalamon. – Ó kicsim.- maga alá ránt, így most ő van felül. Belém vágja magát, mire én hangosan felnyögök.- Engedd ki nyugodtan.- bíztat. Ne aggódj, nem szándékoztam magamban tartani. Erősen döfköd.

-          Castiel! Ááá.- annyira finom, annyira jó. Itt már nincs határ. Lök a magasba, már-már a csillagok közt érzem magam. Megszűnik a gravitáció, csak lebegek. Ézem minden megfeszülő izmát, ahogy dolgozik. Szűkülök. Látom az alagút végét. Az utolsó fázisba léptem, ahol már bármikor elélvezhetek.

-          Gyerünk Jess!- szavaira robbanok, nem tudok parancsolni testemnek. Minden izmom egyszerre rándul. Újra és újra. De Cast nem áll meg.

-          Még nem végeztem veled. Megérdemled a második orgazmusod.- istenem. Még egy? És rögtön? Ez a pasi kinyír. Lök felfelé, én pedig a hátába kapaszkodom. A saját testem árul el, mikor újra közelítek a csúcs felé. – Ó baby.. – búgja a nyakamba. Fejben különféle mondatokat kiabálok neki. „Gyorsíts! Igen, ez az! Erősebben! De jó, úrsten!”. És elélvezek körülötte. Megint. Kifáradtam, nem jutok szóhoz.

 

16.fejezet

 

Cast megcsókolja a fejem búbját, miközben hozzá bújva pihenek. Orromat megcsapja az a finom illat, amiért megveszek. Mély lélegzeteket veszek, hogy minél többet juttassak a tüdőmbe. Sosem unnám meg.

-          Jól vagy kicsim?- kérdezi.

-          Nem is lehetnék jobban.- csókolom meg.

-          Tetszett, hogy irányítasz. Lehet később is megengedem.- mosolyog rám.

-          Hm. Jobban szeretem, ha te csinálod.

-          Tényleg?

-          Aham. Persze ez nem jelenti azt, hogy néha nem csinálom én is.

-          Nem fogok ellenkezni..nagyon.

-          Nagyon mi?

-          Nagyon..- szája rámtapad. Tenyerébe fogja az arcomat.

-          Ó kicsim…- nyöszörgöm.

-          Hm?

-          Szeretnélek jó hosszan csókolni. Addig ameddig nekem tetszik..

-          Mi tart vissza?- csókol a nyakamba. Belenézek szürke szemeibe, és ajkamat az övére tapasztom. Szívom, harapom, masszírozom. Nem lehet ezt abbahagyni. Annyira jólesik. Bizsereg a szám tőle. Akár a szerelmes filmekben, úgy fonódunk egymásba, és merülünk el a csók varázsában. Hirtelen megint belémhasít a vágy. Ajkáról levándorlok az állára, és a nyakára.

-          Téged nem lehet anélkül megcsókolni, hogy ne induljak be.- jelentem ki.

-          Téged pedig nem lehet kielégíteni. Most viszont nem nyúlok hozzád. Szeretném, ha nem unnál meg.

-          Ha akarnám, se tudnálak. Kérlek Cast..- nyomom fel a csípőmet.

-          Nyem.

-          Hát jó.- tolom el magamtól, és megfordulok.- Akkor majd én.- lefelé nyúlok, direkt, hogy lássa. De elkapja, mielőtt oda érnék.

-          Még mit nem.- a hátamhoz bújik, és a kezem erősen fogja.

-          Megfeledtkeztél valamiről..

-          És pedig?

-          Két kezem van.- mosolyodom el, de az ujjam már behatolásra készen áll. Erre oldalba bök, telibe a bordáimhoz, amitől nagyot ugrok.

-          Nekem meg éles eszem. Tudtam mit csinálsz. Tényleg kicsim. Nem baj, hogy ennyire felfűtelek. De rá fogsz szokni. Nem fogod élvezni.

-          Kérlek Cast. Utána kiszabhatsz pár napot. Csak még egyszer.

-          Hétfőig. És addig magadhoz sem nyúlhatsz. – az öt nap.

-          Rendben.

-          Gyere ide..- arca kifejezéstelen.- ..komolyan gondoltam, amit mondtam. Szeretlek.

-          Én is téged.- mire ezt kimondom, egy ujját már belém is nyomta, és mozgatja.

 

***

 

Nem sokára indulunk a családomhoz. Egyre jobban tartok attól, hogy mi fog történni. Tudom, hogy a mamámra számíthatok. Ahogyan azt is, hogy faggatni fogják Castielt. De én Castieltől tartok, nehogy olyat mondjon, vagy csináljon. Idegesen fésülöm ki frissen mosott hajamat. Már kiválasztottam miben megyek. Egy kék, fekete, és zöld mintás ruha mellett döntöttem, mellé egy papucs. Hiszen egyfajta kerti party lesz. Nagynéném mindig istenien finom csirkét tud csinálni. Ahj, leejtettem a fésűt. Bosszúsan hajolok le érte, és mire visszahajolok, két szürke szempár mosolyog vissza rám a tükörből. Meghökkenve hátrálok, nem számítottam rá, hogy ott fog állni.

-          Szia.- karol át hátulról, és megpuszilja a fejem.

-          Megijesztettél.- duzzogom.

-          Nem állt szándékomban. Izgulsz? – beleszagol a nyakamba. Lábam között forróság önt el.

-          Kicsit. Csak tőled félek.

-          Tőlem?- megfordulok, hogy megigazítsam az ingét.

-          A családomhoz megyünk. Viselkedj.- megcsókolom a száját.

-          Tudom jól kicsim. – kezét a csípőmre csúsztatja.

-          Helyes.- mosolygok rá, és elhaladok mellette. Már nem hoz zavarba, hogy fehérneműben mászkáljak előtte. Kezembe veszem az ágyra kikészített ruhámat, és belebújok. Sejmes anyaga végigsiklik a bőrömön, ám hátul megállt a csípőmnél. Megigazítom, hogy úgy álljon, ahogy annak kell. Hallom Cast lépteit mögöttem. Kezeit rámhelyezi, majd a derekamról lerávándorol a combomig.

-          Miben settenkedik uram?

-          Eszembe jutottak csúnya gondolatok, amíg lehajoltál a fésűért.

-          Enyje Cast. Tudod, hogy még van 4 nap.

-          Lehet, megszegem..- búgja a fülembe.

-          Nem, nem. Bírd ki. – vele szembe fordulok. Szemei olyanok, mint a torrádor bikáé. De állom a pillantást.- Készen állsz?- elmosolyodik.

-          Nagyon is.- nekem nyomja csípőjét, és érzem farmerja alól kitülemkedő testrészét a hasamon.

-          Remek.- megpuszilom a száját. Nem így kérdeztem, de nem baj. – Akkor gyere.- elindulok az ajtó felé, de ő ott marad. Szemével végigmér.- Mi az?

-          Te gonosz boszorka.- jegyzi meg. Pukkedlizve meghajolok.

-          Köszönöm az elismerést.

 

***

 

Nem csalódtam a mamámban. Megszokott sürgés forgásában találtuk őt, amikor odaértünk. Épp egy sütit szedett ki a sütőből, közben az egyik unokatesómnak, Lukenak magyarázott, aki bő egy évvel idősebb nálam. Kiskorunkban mi voltunk az igazi rosszgyerekek. Fakardokat csináltunk, íjjakat, mindenfélét, ami fából volt. De egyszer még egy elméletet is kipróbáltunk, miszerint ha sok szódát iszol, és közben nevetsz, akkor el kell menned üríteni. Jelentem, az elmélet igaz. Luke 5 perccel később szaladt wc-re. Igen vicces nap volt. Mama felénk jön, és egy gyors „Elizabeth”-tel elintézte a bemutatkozást. Kezet rázott Castiellel, aki nagy mosollyal fogadta a mamám izgágaságát. Luke felállt, és medveöleléssel üdvözölt. Hiányzott ez a bolond. Ő is kezet rázott újdonsült barátommal.

-          Jess, jössz segíteni? Szétszedjük az asztalt, hogy nagyobb legyen.- kérdezte Luke.

-          Még jó hogy! – oda hajolok Casthoz.- Te pedig viselkedj addig.

-          Igenis főnök.

Azzal már mentem is Luke után, le a pincébe. Megcsapott az a régies illat, ami születésem óta nem változott. Szerszámok illata. Áthaladunk balra, egy másik helyiségbe. Itt volt a nagyapám kedvenc helye. Folyton barkácsolt. Kiskoromban leszöktem kilesni, ahogy dolgozik. Imádtam kémkedni. Még mindig ugyanúgy van miden, mint akkor. A szerszámos ládánál megálltunk, és Luke megmutatta milyen csavar kell. Akkora, mint a kisujja. Oké, vadászatra fel! Kotorok az alkatrészek között, hátha találok egy olyan vastagságú csavart. Sorba szedegettem ki, de mindd kicsi volt, és egyforma méretű. Majd találtam egy megfelelő méretűt, és felé nyújtottam. Visszaérve Cast már egy széken ült, a mamámmal szemben. Biztosra veszem, hogy kihallgatáson vett részt szegény, de ez a beavatáshoz tartozik. Három csavarhúzóval a kezemben térdeltem az asztal mellé, és adogattam Lukenak az éppen kellő darabot. Luke nagyon jó asztalos. Olyan szép dolgokat képes fából csinálni, hogy csak pislogok, ha meglátom. Ügyes kezeivel szétszerelte az asztalt, és kihúztuk. Kész!

-          Mama, elvinném Castielt kicsit sétálni.

-          Jól van aranyom, menjetek csak. De ne legyetek sokáig, mert lemaradtok az ebédről!

-          Értettük!- kezemmel tisztelgek, és Cast kezét megfogva kimegyünk az ajtón. Az erdő felé veszem az irányt.

-          Hova viszel?

-          Meglátod.

Végig vezetem a poros úton, majd jobbra veszem az irányt, egyenesen fel a dombra. Ott már csak keskeny ösvényt volt kitaposva, libasorban lehet csak közlekedni. Megyek előlre, a szellő néha-néha meglibbenti a szoknyám szegélyét. De nem érdekel. Elérünk a nagy fenyőfához, ahol pihenni szoktam. Kezemmel megérintem a fát, és lehunyom a szemem. Régi emlékek jutnak az eszembe. Amikor kicsi voltam, rendszeresen másztam fel idáig, és mindig megérintettem ezt a fenyőt. Egyfajta erőt adott a folytatáshoz. Addig is bevártam Castielt. Megfordulok, és a fának támaszkodva az ajkamba harapok. Cast igéző tekintettel közelít felém. Hmm..

-          Miért jöttünk ide?- kérdezi, amikor már egészen közel van.

-          Még nem jöttünk meg. Csak pihenünk.

-          Hová viszel hercegnő?- elmosolyodom a becenevétől. Elfordítom a fejem, és felfelé mutatok.

-          Oda.- kicsit meredekebb út visz oda, mint amin eddig jöttünk. – Gyere.- fogom meg a kezét. Jön utánam, és miközben mászunk felfele, igencsak szép belátásra tesz szert alulról. Mindjárt felérünk. Utolsó lépéseket teszem, és már fel is értem. Visszanézek Castielre, aki pár méterre tőlem mászik felfele. Kicsit liheg, amikor újra hozzám lép.

-          És most?- cirógatja meg az arcomat.

-          Fordulj meg, és ülj le.- engedelmeskedik. Mögé ülök, lábaimmat szétterpesztve,és átkarolom.

-          Szép.- fürkészi a kilátást.

-          Hunyd le a szemed kicsim.

-          Miért?

-          Csak mutatok valamit.- szemöldökét összébb húzza, de lehunyja. Pár másodpercre csak ölelem őt, nem szólalok meg.

-          Mit mutatsz?- kíváncsiskodik.

-          Shh. Figyelj. Ha elcsöndesedsz, észreveszed.- válaszlom, bár elég kétséges, hogy érzi, amit én. Nem biztos, hogy hallja a fák beszédét, érzi a szél simogatását, és a Nap nyugtató melegét. A belső békét, amit itt lehet teljesen kiélni. Cast mélyen beszívja a levegőt, szívverése lelassul. Lehet, hogy mégsem reménytelen.- Ha kizársz mindent a fejedből, észreveszed az eddig jelentéktelen dolgokat is.- magyarázom. Újra beszívja a levegőt, mellkasa megemelkedik a kezem alatt. – Most nyisd ki a szemed. Miket látsz?- szürke szemei kinyilnak, és körbefürkészi a látványt.

-          Ez gyönyörű. –szólal meg végül. – Sosem tekintettem még így erre.

-          Kiskoromban sokszor feljöttem ide. Egyszer kiszöktem, hogy lássam a napkeltét. Mindig olyan nyugtató volt itt, még ha csak ültem is. – Cast apró mosolyra húzza a száját, majd felém fordul. Megcirógatja az arcom. Lábaimat felhúzom, és mellé ülök. Aztán lefekszem a kissé kiszáradt fűre, amiben ezer, és ezer élőlény él. – Gyere.- éritem meg a karját. Ő is lefekszik, és a karjába bújva figyeljük a fölöttünk elhaladó bárányfelhőket.

– Látod azt? Úgy néz ki, mint egy félszarvú csiga.

-          Az pedig úgy, mint a föci tanárunk, amikor kiakad.- mutat egy nagy gomolyfelhőre.

-          Tényleg!- kuncogok. – Az ott…- mutatok egy másikra.- …pedig olyan, mint egy angyal.

-          Én is látok egyet.- szegezi rám a szemét. Elmosolyodom a válaszától. Ez jólesett. Odahajolok hozzá, és egy futó csókot lehelek az ajkára. Olyan puhák az ajkai.

Felülök, és lovagló ülésben rátelepszem. Ő is felül hirtelen, amitől kicsit hátrébb húzódom, félve, hogy lefejel. De nem. Óvatosan simít végig a gerincemen, és húz közelebb. A vállára hajtom a fejemet, és és átkarolom. Inge már beszívta a Nap melegét, érzem rajta azt a kábító illatot. Mélyen beszívom. Majd visszafordulok hozzá. Homlokát az enyémhez érinti. Kívánom a száját, hogy az enyémre tapadjon. Lehajolok, és hosszú szenvedélyes csókba kezdünk. Beszívom az alsóajkát, és picit beleharapok. Aztán nyelvemmel végigfutok a felsőajkán, mire nagyot sóhajt.

-          Ó Jess…- lihegi, és még jobban húz magához.- Ne csináld, mert nem bírom megállni..

-          Szeretlek. És kívánlak is..- nekitolom a csípőmet. Felnyög. Mindig is a legédesebb hangnak tartottam a világon, ezt az apró, halk hangot.

-          Én is téged. Nagyon..- lehajol a nyakamhoz, és futócsókokkal halad lefejé. Végig a kulcscsontomon, le középen a melleimig. Fejét átkarolom, és élvezem.

-          Menjünk vissza…mindjárt ebéd…- lihegem.

-          Teljesen elment az eszem, amikor azt mondtam, hogy 5 napig semmi.

-          Lehet..de gyere, tényleg elkésünk..

 

***

 

A maradék korty vörösbort is kihörpintem a poharamból. Mint mindig, most is keveset kaptam, vagyis fél poharat összesen, de tudom a módszert, hogyan érezhetem jól magam ennyitől is. Felhajtok egyszerre annyit amennyit bírok, és már jön is a hatása. Forróság önti el a mellkasomat, és érzem, ahogyan a gyomromba érkezik. Az alkohol igencsak elhomályosította az agyamat, és ezt a jókedvem is mutatja. Ebben a pillanatban nagynéném elneveti magát, de olyan nevetéssel, amit nem lehet utánozni. Komolyan, azon nevetek, hogy ő hogy nevet. Kuncogok kicsit, majd Castiel vállára helyezem a fejemet. Ő nem ihat, mert vezet. Szegény. Újra nevetek, és lehunyom a szemem. Egyszerre vagyok fáradt, és energiával teli.

- Jaj várjatok, mindjárt teszek be zenét!- kiáltja Luke. Évek óta szokása, hogy mindenkit felkér táncolni. Megszólal egy mulatós zene, de nem tudom felismerni. Felkapja a mamámat, és magához ölelve totyognak. Majd ringatóznak, és azt látjuk, hogy mama kioktatja őt, hogyan kell táncolni. Kezét szépen csúsztatja lefelé Luke oldalán, a segge felé haladva. Erre mindenki nevetni kezd, hogy ehe, a mama hogy tudja! Bármily hihetetlen, ő csinálta a legjobb poénokat csábításból. Sokszor sikerült eltalálnunk a közös hangot, és amikor kivoltam idegileg, csak kimentem hozzá, és mindent kibeszéltünk. Ha szomorú voltam, akkor is beszéltetett, egy percet se hagyva a szomorkodásra. Néha még ki is vitt az erdőbe, hiszen tudta milyen hatása van rám. Mindig visszahozta belém a lelket. Sőt, műtét után, amikor még gyenge voltam, egy kis vörösbort csempészett nekem. Miután felhajtottam, nem a szokásos jókedv jött, hanem annyit hatott, hogy nem ájultam el a kanapén. Cast az ölébe von, és ügyes hosszúujjú kezeivel masszírozni kezdi a hátamat. Nyöszörgöm az alkohol, és a masszírozás különleges elegyétől. Végig halad a gerincem mentén, és letér a derekamra. Annyira jólesik. Úgy nyomkod, akárcsak egy macska. Gyúr, de körmök nélkül. Óó istenem. Hüvelykujjaival halad vissza felfelé, egészen a nyakamhoz. Majd a fülemhez hajol.

- Kipróbáljuk azt, amit a mamád mutatott?

- Hmm?- kicsit le van lassulva az agyam.

- Táncolj velem hercegnő.

- És ha elhagyom közben a cipőmet?- nyöszörgöm.

- Majd utánad hozom. Gyere.- megcsókolja a tarkómat, amitől kicsit összerezzenek. Felállít, és a kezemnél fogva húz el az asztaltól, a kert egy nagyobb terű részére. Elkapja a derekam, és ringatni kezd. Én a kezemet a mellkasán pihentetem. Ahogy fordulunk, Cast keze úgy halad lefelé. Elnevetem magam. Tényleg megcsinálta. Őrült gazfickó. De imádom. Kicsit szédelgek.

- Menjünk haza…nagyon fáradt vagyok…

- Oké kicsim.-puszilja meg a homlokom.

 

***

 

Megint a fekete erdő. A gallyak ijesztően nyúlnak a magasba. Tűlevelek szúrják mezítelen lábamat. Minden lépésnél felszisszenek. Figyelnem kell. Minden részletet. Újra ott a ház.  Az alját belepte a moha, a fa korhadásnak indult. Rég nem gondozhatják már. Jobbra fordítom a tekintetem szép lassan, tanulmányozva a teret, ahol állok. Hirtelen meglátom a gyilkost. Szemei előre merednek, feje lehajtva. Olyan az arca, mint aki…kétségbeesett. Mint aki fél.

-          Ki vagy te?- szólalok meg. Felkapja tekintetét rám. Szóra nyílik a szája, de nem szólal meg. Mintha elment volna a hangja. Mereven bámul.

-          Miért tetted?- próbálkozom. De megint semmi. Tekintetét mögém szegezi. Néz valamit. Hátrafordulok, hogy megnézzem mi van ott.

-          Ne…- szólal meg, mielőtt hátrafordulnék. Visszanézek rá.- Fuss…-leheli.

-          De miért?

-          Fuss!- förmed rám. Tehetlenül állok, nem tudom merre fussak, vagy hogy mitől. Állok ott mint egy darab fa.

-          FUSS!- ismétli. Lábamat épp futásra késztetem, amikor éles fájdalom nyilal a combomba. Nagyon erős fájdalom. Felvisítok, könnyeim kicsordulnak. Ránézek a lábamra, és egy kés van benne. Megfogom a nyelét, és ordibálva kihúzom. Csillog rajta a vérem. Jól megnézem a kést. Hasonlít a kenyérvágó késre, csak ez vastagabb. Ahogy nézem, a tükörképében látok valakit mögöttem állni. De hátranézve is csak egy sötét körvonalat látok. Nagyon félek, lihegek, sírva fakadok.

-          SEGÍTSÉG!- ordítom, ahogy csak a torkomon kifér. Tudom, hogy nem menekülhetek, végtagjaim elgyengülnek, lassan rogyok le a földre. Az idegen megragad, és lefog. A karjaim, és a lábaim ólom nehezek. Tépi le a ruhám. Sikoltozok, vergődök, de semmi.

-          NE! Segítség!!!!- kiabálom újra. Ki akarok jutni…de nem tudok. Fájdalom hasít belém alul is. Ez megerőszakol! Ne! Valaki segítsen! Istenem ne! …

Lehunyom a szemem, és váratlanul a valóságban találom magam. Az ágyamban. De egyedül. Sírva fakadok. Túl sok a nyomás. Potyognak a könnyeim, nem tudom megakadályozni. Alig kapok levegőt, orromat két másodpercenkét megtörlöm. Meg kell találnom Castielt. Lehámozom magamról ezüstszínű takarómat. A fekete hálóing van rajtam. Vagy inkább azt kéne néznem mi nincs? Mert itt kifogyott a leltáram. Hol a bugyim? Csak nem. Annyira nem lehettem részeg. Bár…nem emlékszem semmire mi történt. Ránézek az elektromos órára, ami 3:52-őt mutat. Hol van ilyenkor? Lábaim a hideg parkettára helyezem, és lassan megindulok kifelé. Minden lépés nehezemre esik, légszomjom van. Az ajtóig bírok elmenni, aztán összecsuklok. Ki kell mennem. Felnyúlok a kilincsért, és a kezemet leejtve kinyitom. Kinyitom magam előtt, és négykézláb kimászom.Kéz, láb…kéz,láb…haladok. Mindjárt a folyosó végére érzek. Egy pillanatig elhomályosodik a látásom, már-már azt hiszem, elájulok. Gyerünk Jess, menni fog! Még egy kicsi! …és kész. Elfekszem a padlón. Nem bírom tovább. Pihennem kell. Egymás után veszem a levegőt, jól megfontolva, mélyen. Utoljára erősen kifújom, és megpróbálok továbbmászni. Kezeimmel húzom magam előre. Látom a konyhát. Castiel a pultnál ül, és a fantomképeket nézi. Próbálok megszólalni, de elment a hangom. Utolsó kétségbe esésemmel csapkodni kezdem a padlót. Csap! Csap! Csap!...Cast észrevesz….homályos a látásom. Hol látok, hol nem. Egyik pillanatban Cast felhúzza a lábam, aztán sötét. Aztán már combján a fejem, és vízzel teli poharat emel az ajkamhoz. Kortyolok belőle. Segít egy kicsit, már látok.

-          Jess... Neked aludnod kéne a gyógyszertől.- áá a gyógyszer! Attól vagyok ilyen állapotban. De…tegnap bevettem volna? Hiányos az emlékezetem. Cast lerakja a poharat, és a karjába véve visszacipel a szobába. Mezítelen mellkasa az orromat cirógatja. Óvatosan lerak az ágyra, és bemászik mellém. Mikor be akar takarni, megérzi a lepedő nedvességét. Gondolom rájött, hogy sírtam. De a fáradtság elborítja az elmémet. Nem tudok koncentrálni. Átölelem Castielt, és mély álomba merülök.

 

***

 

Következőnek 10:23-kor ébredek fel. Teljesen kipihentem magam. Hmm. Megcsap Castiel illata. Még mindig mellettem fekszik, és halkan szuszog. Hátához bujok. Élesen beszívja a levegőt, és megfordul. Karjába von.

-          Jó reggelt.- motyogja.

-          Neked is.- szimatolok a bőrébe.

-          Hogy vagy?- kérdezi dörmögő hangon.

-          Már jól…Mi történt tegnap?

-          Hm?

-          Tegnap miután elmentünk…nem emlékszem semmire.

-          Semmire?

-          Az égvilágon semmire. Talán lepedőakrobatikáztunk? Mert a bugyimat nem találom..- játszom a sértődöttet, mire felhörög.

-          Tényleg nem emlékszel kicsim?

-          Azt se tudom, hogy jutottam haza.

-          Hát az én kocsimba. Igaz, eléggé be voltál csiccsentve. Nyöszörögtél mellettem az ülésen. Azt hittem mindjárt elalszol. De nem, egyre hangosabban nyögdécseltél. Amikor nem váltottam, a kezemet a combodra húztad. Kicsit meglepődtem, de nem történt baj. Nem karamboloztunk a figyelmetlenségem miatt. Leparkoltam, és felvittelek. Nagyon fáradt voltál. – ajajj. Miért sejtem, hogy ez csak a kezdet?- Felérve inkább ágyban akartalak tudni minél előbb. Levettem a ruhád, és rádhúztam a hálóinget. Ekkor te lehúztad a bugyidat, és ellőtted, akárcsak egy hajgumit. Próbáltál ágyba csábítani, szavakkal, és tettekkel. Aztán, amikor rájöttél, hogy nem foglak lefektetni, azt vágtad a fejemhez, hogy nem is kívánlak, és sírva fakadtál. – érzem, hogy a mellkasom összeszorul..

-          Te..tényleg nem kívánsz?- nyögöm ki.

-          Dehogynem kívánlak. Nagyon is. De gondolj bele, ha megteszem, nem is emlékeztél volna rá. És én azt szeretném, hogy mindenre hajszálpontosan emlékezz.- beleszagol a nyakamba, és csókolgatni kezdi. Át a kulcscsontomon, és halad lefelé a hálóingem dekoltázsán. – Kívánlak baby.- lihegi, és a combomnak tolja erekcióját. Kemény.

-          Én is…

-          3 nap..- dünnyögi csalódott hangon.

-          Tudom. De ha letelik, nagy akciót szeretnék…

-          Akárcsak én.- kezével a mellemet gyúrja. Felnyögök. Majd végig cirógatja a hasamat, és lent is óvatosan végig simít. – Ó istenem…pedig még hozzád se nyúltam.

-          Nem tudom, hogy bírom majd ki..- nyüszítem.

-          Nyugi, én sem.
 

17.fejezet

 

-          Úgy érted, hogy felébredtél a gyógyszer után?- néz rám Kate nagy szemekkel.

-          Nem tudom, hogy történhetett. Az álmom után felriadtam, de nagyon gyenge voltam. A padlón kúszva mentem ki a konyhába, de azt hittem elájulok.

-          Nem csodálom. Csak nem értem, ez hogyan lehetséges. Az altató, amit adtam neked egy lovat is kiütne. Erősebbet pedig nem merek felírni. Sőt, nem is írhatok ki.- Kate összekulcsolt ujjaira mered, gondolkozik.- Történt valami változás a látomásaiddal kapcsolatban?

-          Igen. Majdhogynem teljesen eltért az eddig látottaktól. Ugyanaz az erdő, ugyanaz a faház. Melettem a gyilkost áll. Farkasszemet nézünk, majd mögém bámul. Meg akarok fordulni, de megállít, majd utasít, hogy fussak.

-          És elfutottál?

-          Nem. Nem tudtam merre, vagy ki elől. Aztán egy kés fúródott a combomba. Vastag kenyérvágókés. Annak a tükörépében láttam még valakit, de nem tudtam kivenni kicsoda. Nem láttam az arcát. És az a valaki….megerőszakolt.- Kate bólint, majd bámul maga elé.- Mit jelent ez?-kérdezem.

-          Ilyennel még nem találkoztam Jess. Lehet, hogy a gyilkos meg akar védeni valamitől?

-          Ez elég hihetetlenül hangzik. És ha igen, kitől?

-          Valakitől, aki veszélyt jelent rád. Azt mondtad azóta van ez, hogy elköltöztél?

-          Igen.

-          Esetleg valaki, aki a közeledben van?

-          Nem hiszem..az eredmények mikorra várhatók?

-          Valószínűleg a jövőhétre. Addig is próbáld az altatót.

-          Oké. – magam elé bámulok, ujjaimat tördelem.

-          Mi a baj Jess?

-          Ez a tudatlanság…egyszerűen tanácstalan vagyok, mit tegyek.

-          Várj. Látod, hogy minden alkalommal többet látsz.

-          Igen, de miket? Hogy megerőszakolnak? Hogy jön ez ide, ehhez az egészhez?

-          Nyugodj meg. Adj időt magadnak. Elmehetnétek valahova. Mondjuk strandolni, amíg jó idő van.

-          Ez nem is rossz ötlet.- elmosolyodom a „fürdőruha” emlékére.

-          Na, akkor szólok is Castielnek!

-          Ne,n…- ki se tudtam mondani már kiabál is neki.

-          Castiel!!!!- az ajtó nyílik, és Cast kijön a szobából.

-          Igen?

-          Jessievel épp azt beszéltük, hogy elmehetnétek fürödni.- a földre szegezem a tekintetem, és a kezeimet szorongatom. Majd óvatosan felpillantottam Castielre, hogy lássam, miként reagál. Teljesen kifejezéstelen az arca, hol rámmered, hol Kate-re.

-          Am…oké.- válaszolja. Érzem, hogy elvörösödöm.

-          Remek! De azt meg szeretném kérdezni még Jess, hogy miért mentél a konyhába?- elmosolyodom.

-          Castielt kerestem.

-          És csak emiatt képes voltál kikúszni?

-          Persze.- Kate szeme elkerekedik, majd Castielnek szegezi.

-          Castiel, neked azt a feladatot adom, hogy véletlenül se hagyd egyedül este, mert látod, miket csinál. Úgy látszik te vagy a biztonsági támasz. Ha nem is bírsz aludni, akkor is maradj a szobában. Hallgass zenét, vagy bármi.

-          Rendben. Vigyázok rá.- sétál mellém, és megfogja a kezemet.

-          Annyira szépek vagytok együtt.

-          Kösz Kate.- válaszolja Cast. Kate félmosolyra húzza a száját.

 

***

 

Épp egy bőröndbe pakolok. Berakom a kedvenc blúzomat.

-          Cast, nem láttad a fürdőruhám?- kiabálok ki a szobából, de nem válaszol.- Castiel!- próbálom újra.

-          Igen?- hallom kintről.

-          A fürdőruhám! Nem láttad?

-          Nem!

-          Sehol nem találom!

-          Nincs nálam!

Akkor hol van? Benézek az ágy alá, áttúrom a szekrényemet, de nincs meg. Átmegyek Hannah szobájába, hátha oda keveredett véletlenül. Benézek a szekrénybe, a fiókokba. Még Lysander fiókjába is. Várjunk csak…ez mi? Valami csörög. Talán papír. Újságcikk. Megnézem a dátumot. 2013.05.23. Miért van egy tavalyi újságcikk a fiókban? Kiveszem, hogy jobban megnézhessem. Sorjában futom át a cikkeket. Amíg meg nem akad a szemem az egyiken.

Holtan találtak egy 25 éves férfit….. Chris Brawn holtestét egy kötélen csüngve találták…..erdőben…..A rendőrök Henry Salaz gyilkosságával kötik egybe a két eseményt…

Mi a…remegő kézzel rakom vissza a fiókba. Visszatolom. Ledermedve állok a fiók előtt. Egy hideg kéz fogja meg a vállamat, amire sikítással reagálok.

-          Lys…megijesztettél…- lihegem.

-          Bocs. Segíthetek?

-          Nem, csak a fürdőruhámat kerestem, hátha Hannah fiókjába keveredett. Te sem láttad?

-          M-m.- rázza a fejét. Szemei szokatlanul fürkésznek.

-          Azért kösz.- felpillantok rá, majd megyek ki. Még mindig érzem, hogy néz. Chris Brawn…utána nézek majd interneten. Holnap utazunk Ceglédre, addig muszáj fürdőruhát kerítenem. Kimegyek a konyhába, ahol Castiel fekete teát iszik, és a laptopját nézi. Átnyúlok a válla felett, és elemelem a poharát. Nagyon kívánom a teát. Belekortyolok, és a meleg ital forrósága felmeleígti az egész mellkasom. Jólesik.

-          Héé!- nyekergi.

-          Finom.- mosolygok rá, és még egyet kortyolok.

-          Megtaláltad a fürdőruhád?- húz közelebb.

-          Sajnos nem.

-          Majd meglesz..- kezével közelebb ránt, egyenesen a lábai közé.- ..de most add vissza a teám, mert kapni fogsz.

-          Nem.- és újra kortyolok. Keze felsiklik a gerincemen, egészen a nyakamig. Majd lehúz, és végigcsókolja a nyakam ívét.

-          Kérlek.- suttogja. Szánakozó tekintettel nyújtom neki a bögréjét. – Köszi.- görbül fel a szája széle.

-          Így nem kapok semmit?- könyörgő pillantást vetek rá. Hasonlít a Shrek 2 kandúrjáéra.

-          De. Csak holnap.

-          Ez így nem ér.- biggyesztem az ajkam.

-          Ne szomorkodj hercegnőm. Leesik a koronád.- cirógatja meg az arcom. Homlokom az övéhez érintem, és végig futtatom ujjbegyeimet a mellkasán.

-          Nem tehetek róla..

 

***

 

Az órára pillantok, ami 22:03-at mutat. Ideje bevenni az altatómat. Amint lenyelem a gyógyszert, Castiel lép be az ajtón, egy szál törülközőben. Most jött ki a zuhany alól. Felé fordulok, és lenyalom a számon maradt vizet. Azta ez a pasi. Legszívesebben elé ugranék, hogy csinálj velem, amit csak akarsz. Mosolyra húzza a száját, és a fiókjához indul. Ledobja a törülközőjét, és szép lassan húzza fel a boxerját. Hmm…nagy a kísértés, hogy a fenekébe markoljak, hogy jó a fara muci. De a szoba homályosodni kezd. Hat a gyógyszer. Bemászom az ágyba, és magamra húzom a takarómat. Utolsó emlékem, hogy Cast hátulról átölel, és megcsókolja a fejem. Az álomvilágomba kerülök. Minden sötét. Apró szellő fújja szét a hajam. Megint az erdő. Lihegek. Valamitől nagyon félek, de nem tudom mitől.

-          Ne!- kiáltja egy férfihang, majd elcsuklik. A hang irányába fordítom a fejem, és ledöbbenek. Egy fekete hajú nő azt a férfit folytogatja kötéllel, akit gyilkolni láttam. A férfi kalimpálózása lassan alábhagy, csak a nő léglegzetét hallom. Majd a nő megfordul. Hosszúkás feje van, vékony nyaka, cica ajkak, és vérbenfürdő tekintet. Elengedi a kötelet, és mereven bámul. Kiráz a hideg. És megindul felém. Próbál megfojtani, de felébredek. Nem tudok mozogni. Mi ez??? Nem mozognak a végtagaim, és nem tudok megszólalni, hiába küzdök. Mély lélgezteket veszek. Meg tudom csinálni. Le tudom küzdeni a gyógyszert. Egyszer csak az ujjam megmozdul. Ezaz! Már a lábujjam is mozog. Kitör rajtam a sírás. Nem bírom magamban tartani, túl sok minden gyűlt össze bennem. Cast megfordul, és észreveszi, hogy ébren vagyok.

-          Úristen kicsim, mi a baj?- fogja át az arcom. Csak a fejemet rázom, és a mellkasához bújok. Az illata kell… Szép lassan megnyugszom, és újra fáradt vagyok. Ledőlök az ágyra, de Castot nem engedem el, húzom magammal. Lábaimmal átfonom, fejét a mellkasomhoz szorítom.

-          Itt vagyok baby…nem megyek el.- suttogja, és ez a mondat teljesen kikapcsolja az agyam. Itt van, és nem megy el. Lehunyom a szemem, és újra álomba merülök.

 

***

 

Élesen szívom be a levegőt, amikor felébredek. Megyünk nyaralni! Ez egyszeribe elég energiát biztosít számomra. Kinyújtózom, és egy papírba ütközik a kezem a másik párnán, ahol Castielnek kéne feküdnie. Egy levél van ott, mellette egy friss vörösrózsa. Mi folyik itt? Kezembe veszem a levelet, és óvatosan felnyitom. Saját kézzel írott.

Jó reggelt hercegnőm!

Ne ijedj meg, nem vagyok messze tőled. Egy kis meglepetéssel készültem neked. Az ágy melletti szekrényen találsz egy dobozt. Csak kövesd az utasításokat.

Szeretlek

Am…oké. A dobozhoz nyúlok izgatottan. Felnyitom a tetejét, és egy nagyon szexi fürdőruhát találok benne. Vörös színű, és fekete csipkével van díszítve. Alatta egy üzenet:

Mivel panaszkodtál, hogy nincs fürdőruhád, rászántam magam, hogy vegyek neked. Vedd fel, és keress meg. Ha énekelsz, és táncolsz, gyorsabban megtalálsz

Kihívás elfogadva. Felkapom magamra a fürdőruhát, és nagyon tetszik. A méret is tökéletes. Lassan jobban fogja tudni, mint én. Kimegyek a folyosóra, és látom, hogy Hannah szobája tárva nyitva. Benézek. Az ágyak szépen rendbe vannak rakva, emberek sehol. Megyek tovább. A konyhába sincs senki. Fürdőszoba szintúgy. Akkor hol van? Visszamegyek a folyosóra, és énekelni kezdem a Crazy in love-ot, közben, hullámzok.

-          Got me lookin so crazy right now, your love got me lookin so crazy right now. Got me lookin so crazy right now, your touch got me lookin so crazy right now. Got me hopen you page me right now, your kiss got me hopen you save me right now. You got me crazy in love, got me lookin,got me lookin crazy in love….- Cast mesztelen mellkasa nyomódik a hátamnak, és átkarol. Beleszagol a nyakamba.

-          I get you crazy.- suttogja. – Boldog fél évet.

 

18.fejezet

 

Úristen… teljesen kiment a fejemből. Ma van fél éve! Na, ez nem jellemző rám, hogy ilyen fontos dolog kimegy a fejemből.

-          Ez a mi napunk kicsim. Azt csinálunk, amit akarunk. – óvatosan bekapja a fülcimpámat. Felsóhajtok, és megfordulok. Cast szeme végigsiklik rajtam. – Gyönyörű vagy..- szája az enyémre tapad. –Gyere.- fogja meg a kezem, és visszavezet a hálóba. – Szeretnél valamit kipróbálni?-szegezi nekem hamuszürke szemeit.

-          Hm…- belenézek a szatyorba. Lássuk csak…megpillantom a fekete lovaglópálcát. Kihúzom, és körbe forgatva nézem. Majd felpillantok, és Cast szája széle felkunkorodik. – Talán ezt..- pupillája kitágul, és négykézláb mászik felém. A sarkamon ülve várom, hogy hozzám érjen. Felereszkedik a térdére, és forrón csókolni kezd. Erekcióját a hasamnak nyomja. Istenem… hátulról átkarolja a combomat, és felvesz a csípőjére. Aztán feláll, és lerak a lábamra. Szépen lassan veszi le rólam a melltartót. Végignéz, és letérdelve belecsíp a bugyimba is. Meggyűrődve csúszik le a combomon, a térdemen, végig a lábszáramon, majd lehúzza a lábfejemen. Egyre jobban fészkelődöm. És akkor, Cast a bokámtól kezdve csókolgatni kezd felfelé, és tudom hova tart, amire csak mégjobban beindulok, és zihálni kezdek. Áthalad a vádlimon, és még mindig tart felfelé. Nyalogatja a combom belső részét… majd egy hirtelen, gyors mozdulttal rátapad az érzékeny pontomra. Köröz, szív, ingerel, én pedig a vállába kapaszkodva próbálok talpon maradni. Ereimben száguldoznak a hormonok. Hangos kiáltások szakadnak ki belőlem.  Ha így folytatja, csillagokat fogok látni. Belemarkolok a hajába. Erre abbahagyja.

-          Ne, kérlek ne..- nyöszörgöm, de késő, már felállt.

-          Shh.- rakja az ujját a számra.- Nyugalom baby. Feküdj az ágyra. Választhatsz, mivel kösselek ki. Kötél, gumikábel, vagy nyakkendő?

-          Válassz te..- fekszem ki az ágyon. Akkor kotorászni kezd, és vörös köteleket cipel felém. Mind vékony. Áthurkolja mindkét csuklómat, és a bokámat is.

-          Hm..szép.- felém mászik, és az ajkamra tapad.- Biztos?

-          Biztos. Bízom benned.- félmosolyra húzza a száját. Elindul a pálcáért. Tenyerén végig siklik a végével, majd rácsap. Ettől megrándulok.

-          Nem vészes. Ki lehet bírni. Nem ütlek erősen. Nézd..- ujjával meghúzza, és a felkaromra csap fele. Picit csíp, de tényleg nem borzasztó. Ettől megnyugszom. Oké..ez jöhet. Bólintok, hogy ő is lássa, megadom az engedélyt. Végighúzza a szegycsontomon, át a hasamon, és elkunkorítja a jobb combomra, majd még mielőtt a térdemre érne, rácsap a csiklómra. A hang rosszabb volt, mint az érzés. Hangosan felkiáltottam, és meghúztam a béklyóimat. Épp, hogy sikerült lecsillapítom a légzésemet a hirtelen adrenalintól, újra csap. Ökölbe szorított ujjakkal, az ajkamat harapdálva dolgozom fel a csípő, bizsergő sajgást. Ekkor Cast eldobja, és felém mászik.

-          Nem bírlak bántani..- hörgi a nyakamba.

-          Nem bántasz kicsim. Jó volt…- fejemet felemelem, és megcsókolom a nyakát. – De kérlek, oldozz most el.- nem kérdez semmit, már nyúl is fel, hogy kigobozza a hurkot.  Majd fürgén kioldozta a másikat is. Aztán lemászott, és a lábaimat is kiszabadította.- Gyere ide.- tárom felé a kezeimet. Négykézláb felkecmergett hozzám, és átölelve őt, visszahuppantunk az ágyra. Végighúzom a tenyerem a gerincén, és érzékelem minden apró izmát. Majd felemelem a csípőmet. Erre tol egyet, és mindketten felsóhajtunk.

-          Kívánlak..- sóhajtom. –Nagyon…- ismételten nekem löki a csípőjét, újra, és újra…

-          Én is..- boxerja alá gyúsztatom az ujjaimat, melyek végigsiklanak kidolgozott farizmain. És szépen lassan legyűröm róla. Már a térde közelében van, hímvesszője a hasamnak nyomódik. Felnyögök, és egyre türelmetlenebb vagyok. Az ujjaim bizseregnek. Ó, kérlek..lábammal tovább csúsztatom, és lerúgom az ágyról a boxert. Csípőmet fellendítem, és becses testrésze most a lábaim közé szorul. Erre felmordulva sóhajtok.

-          Hol van az óvszer?- nyöszörgöm.

-          Már felhúztam.

-          Mi?? Felhúztad boxer alá?- csodálkozom, és lenyúlok, mert nem hiszem el. De tényleg megcsinálta.

-          Így nem kell vele szórakozni.- nem is kellett többet mondania, lábaimmal közelebb húztam, és a szájára tapadtam. Könnyedén csusszant be, és töltött ki. Iszonyatosan kemény, és nagy. Jókora nyögésekkel dolgozom fel, ahogy ki-becsusszan.  Mennyeien finom. De…valami kitör rajtam. Régi emlékek ugranak be, amitől könnyek gyűlnek a szemembe. Igyekszem lenyelni a hatalmas gombócot, és élvezni az eseményeket, de ez a mérhetetlen szomorúság betölti az egész testemet. Már az orrom is folyik, isteni…tuti észre fogja venni. 3…2…1…és már rám is néz,mert megérezte a könnyemet.

-          Úristen Jess, mi baj?- áll meg.Ki akar húzódni, de én a lábaimmal visszahúzom.

-          Cast..- karolom át a nyakát, és teljes erőből, mintha dézsából öntenék, sírni kezdek. – Cast…- szipogom újra, mintha nem hinném el, hogy itt van. Mintha félnék, hogy ez csak álom, és fel fogok ébredni.

-          Shh…semmi baj..- dörgöli az orrát a nyakamhoz, és erősen átkarol. Most csak…itt akarom tudni, minél közelebb. És ennél közvetlenebb pillanatot nem is választhatott volna ez a kitörés. Pár mozdulatlan perc után lecsillapodott a sírhatnékom. De még mindig csimpaszkodom belé, mint egy kismajom.

-          Kicsim…ne sírj..- emeli fel a fejét, és mint az első alkalommal, lecsókolja a könnyeimet. Meleg ajkai hozzátapadnak forró, kipirosodott arcomra. – Ezt később folytatjuk, ígérem..- érinti az enyémnek az orrát, és lassan húzódik ki belőlem. Igaza van, most nem lennék rá képes. Engedek a szorításomon, és majdhogynem minden végtagom elernyed a nagy erőfeszítéstől, amit kifejtettem rá az utóbbi pár percben. Cast az ajkamra tapad, ami most kivörösödött, és megduzzadt. Nem szólt semmit, mégis, tudatalatt megértem mit üzen nekem. Nyugtatgat. – Szeretlek.- csókol meg.

-          Én is.- lehelem.

-          Gyere..jót tenne neked most egy melegfürdő.- elsőnek azt hittem arra céloz, hogy büdös vagyok, aztán vettem a lapot, hogy a meleg is nyugtató, a víz pedig tisztító hatású. Bólintva jelzem, hogy egyetértek vele. Tényleg nem lenne rossz most. Erős kezei felhúznak, és a kezébe véve cipel át a fürdőszobáig. Ott letesz, és a zuhanyrózsa alá nyújtja a markát, megnézve mennyire meleg a víz, amit enged. Mikor meggyőződött, hogy ez már jó lesz, lerakta a kád aljára, és bedugta a dugót. Én pedig a tükörképemre meredek. Atya ég..ez borzasztó. Cast kiegyenesedik, és felém fordulva a fülem mögé tűr egy tincset. Kezei átfogták a vállaimat, és lassan fordítottak jobbra. Mikor háttal álltam, abbahagyta. Valamit csörömpölt mögöttem, aztán ügyes ujjaival megtekerte hátul a hajamat, és felcsatolta. Aztán visszafordított, és megcsókolt. Majd lenyúlt, lehúzta magáról az óvszert, csomót kötött rá, és a mosógép tetejére rakta. Végül a kádba mászott, és a kezemet húzva csalogatott engem is. Nem kellett sokáig, másztam is be, vele szembe. A víz melegsége pont idális. Kellemes. Hmm…lehunyom a szememet. Kicsit lüktet a fejem, és a fáradtság is környékez. Minden bántó dolog kiszáguld a fejemből, csak a víz csobogása marad, és a melegség. Kinyitom a szemem, és szürke szempár szegeződik nekem. Szája felkunkorodik, és megcirógatja az arcomat. Meleg vízcseppek szaladgálnak lefelé a nyakamon, és a mellemen. Puha ajkait az enyémhez érinti, gyengéden csókolja végig a szám ívét. Közelhúzódom hozzá, lábaimat átfonom a derekán, ő kinyújtja alattam az övét, és így a mellkasához bújok. Tenyere felsiklik a gerincemen, és a lapockámon megállva karjaiba zár. Biztonságban érzem magam mellette. Lecsúsztatom a kezem az oldalán. Egyszer csak hátradől kicsit velem, de nem enged el. Majd nagy mennyiségű víz csordolgál le a hátamon, és szivacs simogat. Óvatosan húzza le a hátamon, és újra megmártja a vízben. Minden második alkalommal kicsavarja rá a vizet, hogy ne fázzak. Én meg közben bóbiskolok a mellkasán, és lélegzem a párával elkevert illatát. Mint a mosópor. Ekkor megfogja a vállamat, és eltol magától. Hátra csuklik a fejem, szememet megint behunyom. Cast kicsit előre hajol, és puha ajkai a nyakamra tapadnak. Végigsiklik a nyakam ívén, és a tövében megszívja. Átnyúlok a hóna alatt, és a lapockájába kapaszkodva közelebb húzom. A homlokunk összeér, és miután kinyitottam a szemem, egyenesen farkas szemet néztünk. Nem bírom sokáig megállni, szájára tapadok. Nyelvemmet átfuttatom az alsó ajkán, aztán beszívom, és óvatosan ráharapok. Nyelvét mélyen dugja a számba, és összegabalyodunk. Szenvedély elektromossága vibrál körülöttünk.

-          Ó kicsim..- lihegi. – Miért sírtál? Nem volt jó? Vagy, mert nem folytattam?

-          Nem, dehogy.- húzom mosolyra a szám. – Csak régi emlékek, semmi több.

-          És elmondod?- fürkész a szemeivel, de arca teljesen komoly marad.

-          Én…a régi barátom…

-          Azt hittem én voltam neked az első.- húzza össze a szemöldökét.

-          Te is voltál. Addig nem jutottunk el. Hogy is mondjam…csak hot dogot csináltunk. Semmi mást.- Cast felhorkant.

-          Hot dogot?- nevet a kijelentésemen.

-          I-igen.- miért vörösödöm?- De nem is ez a lényeg. Ő nem küzdött értem, csak én érte. Bármire képes voltam, ha róla volt szó, mindenhol ő volt az első. Amikor elveszítettem, úgy éreztem, hogy már nincs semmi motivációm, és a fájdalom miatt minden érzést kizártam. És valamiért eszembe jutott ez a fájdalom. Nem miattad, te vagy a legjobb dolog, ami történhetett velem. – ujjai közé fogja az állam, és felbiccenti, hogy a szemébe nézzek. Majd végig simít az alsó ajkamon.

-          El tudom veled feledtetni?

-          A mestere vagy. Sajnálom, hogy..

-          Shh.- teszi a mutató ujját a számra.- Nem baj. Ez megtörtént, nem tehetünk róla. De ne is foglalkozzunk vele többet. Szeretném, ha te is nagyon élveznéd, amit csinálunk, és nem gondolnál másra. Ha ehhez lovaglópálca kell, akkor az lesz.

-          Nem fog többet előfordulni. Csak segíts.- arcomat mindkét tenyrével átfogja, akár egy satu, és vadul csókol. Hevesen. Aztán elhúzódik, és a szivacsért nyúl, amire tusfürdőt nyom. Lassan körkörös mozdulatokkal mosni kezd. Egy gyengéd vonalat húz a kulcscsontom, és a nyakam íve között. Le a mellemen. Kedves pillnatással mos le teljesen előről.  Majd kicsavarja a vízben a szivacsot, és rámnyomja a vizet. Szépen csordogál le rólam.

***

-          Jobban vagy?- villant felém egy mosolyt. A hajam még vizes, mert a fürdés kicsit elfajult. Miközben mosott, a hajára nyomtam a vizet, és ezt vissza is kaptam. Egyszóval megjártam. De sebaj, megszárad. Bekanalazok egy kis adagot a görög salátámból, ami tegnapról maradt.

-          Igen.- mosolygok válaszul. Ő sült tojást eszik. Feltolja a villájára, megeszi, és kenyeret fogyaszt hozzá. Érzem, hogy néz. Felpillantok.

-          Mi az?- kérdezem.

-          Semmi…szexi vagy vizes hajjal.

-          Te sem panaszkodhatsz.- rántom meg a szemöldököm. – Cast én..

-          Hm?- emeli fel a fejét.

-          Tudod…azt hiszem, tudom miért törtem ki.

-          És miért?

-          Elég hamar érő tipus voltam. Hetedikben már nagyjában felfedeztem magam, és kicsit ezt túlzásba is vittem. Eljutottam addig, hogy naponta 12-szer nyúltam magamhoz. Szerencsére feleszméltem, és sikerült megvonni. Viszont egy éven belül, újra rászoktam. Miután ez az egész történt, kellett, hogy elfeldkezzek a világról. Még a….- itt elakadtam. Ez elég kínos információ. Vörös fejjel nézek fel Castielre, aki kíváncsian várja, mit fogok mondani.- Khm..szóval…Műtét után…a második éjszaka már tevékenykedtem, nem érdekelve, hogy fáj a sebem. Én...

-          Szexfüggő voltál.- fejez be.

-          Am..igen..

-          Kicsim. Magunk között vagyunk, nekem pedig mindent elmondhatsz.

-          Tudom, csak ez nem olyan dolog, amit szívesen kimond az ember.

-          Ugyanmár.- áll fel. Kezével megtámasztja a székemet, és megfordítja. Pont úgy, hogy szembe legyek vele. Lábaimat széthúzza a térdemnél, és beáll közé. Megcirógatja az alsó ajkam, ujjbegyeivel végig simít az arcomon, és a nyakamon. Közben felnéz rám, és tovább halad a hasam közép vonalán. És amikor elér a combom közé, nagyot sóhajtva fonom át a nyakát, és megcsókolom. Közben ujja nyomásával ingerel. Egymás után sóhajtok, amíg Cast csókjaival lehalad a nyakamon. – Ezt szereted.- leheli.

-          Igen..nagyon..- mélyen szívom be a levegőt. Cast benyúl a combajim alá, és felemel a helyemről. Körbefonom karjaimmal, és nevetek, miközben visz engem. Nekilök a falnak, és nekem tolja a csípőjét. Tenyeremet végig futtatom izmos hátán, és felnyögök. Egyszer csak letesz a földre.

-          Alig fél órája törtél ki. Még nem állsz készen rá.- néz a szemembe.

-          Cast, kérlek, érints meg..-  suttogom a fülébe, és a mellemre helyezem a kezét. Közé, és a fal közé szorultam. Lehunyom a szemem. El akarja venni, de utána kapok, és az arcomhoz érintem. Majd a számhoz…Végig csókolom az ujjait.- Nézd meg..- most lefelé tartok, egyenest a bugyim belselyébe. Engedem, hogy végig simítson rajtam.

-          Ah, Jess…- lehunyja a szemét, és élesen szívja be a levegőt. – Bármennyire is csábító, várnunk kéne, hogy lelkileg megnyugodj. Nekem fontos, hogy ott is kész legyél erre.

Jólesett, hogy törődik velem, de ebben a pillanatban a csalódottságom nagyobbra nőtte ki magát. Sajnálom, hogy így elrontottam ezt az egészet. Jóvá szeretném tenni, de nem engedi.

-          Cast, szeretném jóvátenni.

-          Kicsim, nem kell. Majd bepótoljuk. – lehunyom a szemem, és a mellkasára hajtom a fejem. Átölelem őt. Kezeim a derekán nyugodnak.  Karjai körém fonódva szorítanak.

-          Pihenhetünk egy kicsit? – motyogom. Válasz helyett csak felfordítja a fejem, és puha csókot ad az ajkaimra. Majd a kezemet fogva húz a hálószoba felé. Hosszú ujjai a kilincsre szorulva nyitják ki az ajtót. Tapintatosan húz beljebb, és akárcsak egy úriember, becsukja utánam. Lenézek a köntösöm övére, és kigobozva levetem magamról. Lesiklik a testemről, és a padlóra hull. Teljes mesztelenséggel mászom fel az ágyra, és elterülök rajta. Selymes ágyrakaró ér a bőrömhöz. Kicsit megemelkedik a matrac, amikor Cast, engem követve kecmereg fel hozzám. Bal karjával átnyalábolva húz magához. Fejem búbján a hajszálak táncba kezdenek minden kilégzésénél. Egyre csak mardos a bűntudat.

-          Elrontottam…- nyöszörgöm.

-          Hm?

-          Elrontottam.- ismétlem magabiztosabban.- Elrontottam ezt a napot.

-          Dehogy is rontottad el.-kacag.- Még nincs vége a napnak.

-          Akkoris rosszul kezdődik.

-          Csak mert nem feküdtünk le?

-          Nem….de hány olyan barátnő van, aki neki áll sírni szex közben egy régi hülyeség miatt?

-          Jaj kicsim.- csókolja meg a homlokom.- Csak most nyílsz meg igazán, normális, hogy néha kiborulsz.

-          Azért az én állapotom szerintem nem normális. Visszafogom magam esküszöm.

-          Ne csináld. Ha baj van, azt mondd el. Ne titkolózz előttem.

-          Nem titkolok tőled semmit.- nézek fel rá.

-          Tudom.- cirógatja meg az arcom.- És még mindig nem a szex miatt szeretlek. Az csak hab a tortán.

-          Te rakod rám a habot.- mosolyodom el.

-          Tee!- nagy bevetéssel veszi igénybe a számat. Sóhajtozva terülök el alatta.

-          Én?- ingerlem.

-          Te piszkos fantáziájú nőszemély!

-          Hm. Milyen szépen fogalmaztál.- mosolyodom el.- Rossz az, aki rosszra gondol.- épp hogy kimondom, nyelvével végigsiklik a nyelőcsövem mellett. Ez egyébként undorítónak hatna, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag most erotikus behatása volt rán. Finom szopogatni kezd, amitől csak még jobban száguldozik az adrenalin az ereimben. Igazi forma 1 pályának érzem magam. Beharapom az ajkam, hogy félig-meddig elfolytsak egy nyögést.

-          Rosszkislány.- leheli.

-          Vigyázz rám, szeretnék ma fürödni menni.

-          Megfürdetlek, emiatt egy percig se aggódj.

 

***