1-12.fejezet

 

6.fejezet

Egész éjjel forgolódtam. Tegnapi szavai egyszerűen nem hagytak nyugodni. „Melletted nem bírom visszafogni magam”. Miért? Hogy érti? …..Jess agya lefagyott.

Nem csoda hát hogy másnap reggel egy bányarém nézett farkasszemet velem a tükörben. Hajam kócos volt, szemem karikás, mint aki hetek óta nem aludt. De jó! Mai csapás is megvan. Hátulra raktam egy copfot, alulra viszont lenthagytam a hajam. Két tincset is előlhagytam, hogy valamelyest most takarja az arcom. Nem látszhat rajtam a fáradtság. Francba is Jess, te egy energiával teli csaj vagy! Nehogy már egy pasi fogjon ki rajtad! Kicsit megütögettem az arcom, és magabiztosan léptem ki az ajtón. Akkor is jó napom lesz. De amint a busz elém hajtott, mintha minden erőm újra elszállt volna. Egy élő hulla rendel. Felszálltam a buszra. Most kevesebben voltak. Elég fura volt számomra. Viszont az még furább, hogy nem látom Castiel-t. A szívem egyszeribe ki akart szakadni a helyéről. Hova tűnt? Miért nem jött? Tegnap még semmi baja nem volt…kivéve…csak nem….Nem! Miattam csak nem csinálná ezt. Hátrébb mentem helyet keresni, és egyszeribe megláttam Judith-ot. Judith is a barátnőm, sőt, az egyik legjobb Amy mellett.  Így leültem mellé. Ő persze nagy lelkesedéssel, és hatalmas kisugárzással üdvözölt. Irigyeltem is miatta picit. Milyen jó neki, hogy ennyire virul. Mosolyogj Jess. Nem látszhat rajtad. Hallgattam, hogy milyen érdekes könyvet olvasott, és már ez jobb kedvre derített. Közben néztem ki az ablakon, hogy ne legyek rosszul a busz miatt. De csak elkapott a szédülés, és a hányinger. A lelki állapotom pedig még egy lapáttal rátett.

-          Jess jól vagy?-kérdezte Judith aggódva.

-          Persze…csak a busz, tudod.- feleltem mosolyogva.

 

Öt perc múlva a busz lassítani kezdett, és hiretlen megállt. Én ismét neki indultam,de megkapaszkodtam. Catiel…. Nem!

Az ajtó szabad utat nyitott előttem, és én ezt kihasználva úgy viharzottam ki onnan, ahogy tudtam. Hideg eső cseppek hulltak forró arcomra, és nagyon jól esett. Sétálni kezdtem a sulink előtti betonrészen, kikerülve a nagyobb pocsolyákat.

-Jess!- hallom Judith hangját. – Hova mész?

-Csak…sétálok picit.

-De esik az eső!

-Tudom..ez kell most.

-Legalább hadd menjek veled.- nézett rám boci szemekkel.

-Rendben.-mondtam mosolyogva.

Kívül mosoly, belül fájdalom. Tökéletesen elsajátítottam ezt a technikát. Viszont nem tudtam sokáig fenntartani. Túl nagy volt a nyomás…könnyek csordultak végig az arcomon, ám ez nem látszott.Ezért szeretem az esőt.

-          Mi a baj?-kérdezte végül Judith a rózsaszín pettyes esernyője alól.

-          Igazán semmi..

-          Nem tudsz átverni, ezt tudhatnád.

-          Csak…túl sok a gondolat a fejemben. Ezt szeretném kitörölni.

-          Min töröd annyira a fejed?

-          Oké, oké. De ne terlyeszd kérlek.

-          Nem fogom.

-          Szóval..Castiel.

-          Mi van vele?

-          Olyan..fura velem. Egyik nap még a szemöldökét rántgatja, másik nap azt mondja tartsam távol magam tőle. Ma meg nem jött. Ez elég gyanús, és egyszerűen nem bírom összerakni a darabokat.

Judith bólintott.

-          Hát Jess, Castiel mindig is fura volt. Olyan, magánakvaló.

-          Ez igaz. Csak nem értem.- újra fordultunk, de már a harmadik kört tettük.

-          Ne törd ezen a fejed. Inlább menjünk be. Így is bőrig áztál.

 

Nagyot sóhajtva állok az próbaterem előtt. Vajon így is lesz? Fejemet neki támasztom az ajtónak egy kicsit. Várjunk csak…

-          Te tiszta hülye vagy. – hallom a túloldalról Lys hangját. Mi folyik ott? Óvatosan benyitok, és tátva marad a szám.

Castiel van bent. Szemeink összetalálkoznak, és nem szakadnak el egymástól. Egyszerűen lefagytam, nem bírok mozdulni. Egyébként is a hajam összeragadt az esőtől. Hogy nézhetek ki? Valami arra késztetett, hogy most menjek el. Megfordultam, és még az ajtót se csuktam be magam után, csak sietve mentem a kijárathoz. Elköszöntem a recepcióstól, és eső illat csapta meg az orrom. Levegő! Elsétáltam a betonrészen, egészen egy elhagyott helyig. Ott megálltam, és szabad utat hagytam a könnyeimnek, amik végig patakzottak az arcomon. Nyelvemmel megízleltem sós ízét, majd letöröltem őket, de azok egyre csak jöttek, és jöttek. A napfény megsütötte az arcomat, én pedig összeroskadtam egy felszáradt betonrészen. Édes istenem! Fejem az ég felé fordítva kérdeztem magamban: Miért?

Megrezzenve éreztem, ahogyan átkarolnak, és húznak hátrafelé egy mellkashoz. Éreztem az illatot, és a kezéből felismertem, hogy Castiel az. Csak még jobban megeredtek a könnyeim. El akartam lökni magamtól, de erősen tartott. Egyszerre akartam, hogy hagyjon, és hogy tovább öleljen.

-          Én mondtam..- suttogta a fülembe.- Mondtam, hogy csak bántalak..

-          A…. tudatlanság… bántott… és….. hogy… otthagytál..-szipogtam.

-          Annyira sajnálom.

-          Miért?...Miért csináltad?-vágtam a fejéhez.

-          Meg akartalak óvni magamtól. Látod te is mit teszek veled.

-          Ne félts te engem!

-          Jess a fenébe is! Én csak bántom az embereket!

-          Engem csak avval bántasz, ha ezt csinálod!

-          Miért? Miért én?

-          Nem tudom!- letöröltem a könnyeim, és kiszabadulva a karjaiból felálltam, és egy mély lélegzetet vettem. Nyugalom..

Megfordultam, és egyből neki ütköztem...és a hamuszürke tekintetbe.

-          Jess…- kezdte. – Ne csináld ezt kérlek..

-          De mit?- kérdeztem. Ajkai szétnyíltak, ujjai pedig lesimítottak egy könnyet az arcomról. Hiába, mert mindig csordult a következő. Hirtelen odahajolt, és rátapaszotta ajkát az egyikre, és lepuszilta. Teljesen lefagytam. Ennek ellenére ő folytatta egy lejjebbi könnyel, ami már nem messze járt az orrhegyemtől. Meglepetésemre az orromat is megpuszilta. Az arcom csak úgy lángolt. Elhúzódott, belenézett a szemembe, én pedig a számon vettem a levegőt. Óvatosan megnyaltam kiszáradt ajkam, és a látványtól beleharaptam picit. Ez a pasi….eszméletlen. És ez a pasi most az arcomat fogja, és forrón csókol….

 

7.fejezet

Castiel teljesen magához húzott, és csókolt. Nyelvét olyan hevességgel dugta a számba, mintha csak az élete függne tőle. Kezemmel a hajába túrtam, és úgy húztam magam felé, félve, hogy nehogy abbahagyja. A felhők tömege nem engedte át már a napfényt. Mikor arra számít az ember, hogy az időjárás nem kavar be mégjobban, persze, hogy megteszi. Egy futózápor felénk kényeszrült, és egyre nagyobb erővel zúdúlt ránk. De nem érdekelt. Castiel elhúzta a száját, de a homloka továbbra is az enyémhez ért.

-          Be kéne mennünk..megfázol.- mondta gyengéden.- Ott is folytathatjuk..- mosolyodott el.

-          Még ne..- ráztam a fejem, és felbátorodva csókoltam újra. Ő viszont nem így gondolta.

Egy pillanat alatt felkapott a vállára, és elindult velem. Én nevetve ütögettem a hátát, hogy engedjen el, de hajthatatlan volt. Na, csak tegyél le. Kapsz te ezért. A bejárat előtt letett, és udvariasan kinyitotta az ajtót.

-          Fáradjon be hölgyem.- kezével mutatja az utat.

Elfogadom az udvariasságát, viszont jól tudom, hogy nem amiatt tette. Popómat ügyesen riszálva mentem befelé, majd visszanéztem, és láttam, ahogyan a száját nyalva jön utánam. Tudtam én! Szememmel azt kerestem, vajon hova tudnám beráncigálni. De sajnos nem láttam. Cast megfogta a kezemet, és húzott maga után. Hova megyünk? Végig vezet a folyosón. El a lépcső mellett, egészen a próbateremig. Mi a? Miért ide? Benyit az ajtón. Lys értetlenül néz ránk.

-          Visszahoztam az énekest.- közli vele büszkén. Ja…visszahozott. A VÁLLÁN.

-          Szuper.- villantott felém a mosolyt. Még mindig nem szimpi.

-          Még valamit tisztáznunk kéne négyszemközt.- néz rám.- Kérlek, magunkra hagynál?- óó ez volt a terved mi?

-          Persze.- csukja össze a füzetét. Elsuhan mellettünk.  Castiel ügyesen megfogja a kilincset, és becsukja. Majd rámszegezi tekintetét. Úristen. Egyedül vagyok vele!

Hátrálni kezdek. Castiel jön utánam, és az a tekintet…hű. Nem semmi. Mint egy támadó vadmacska. Már csak négykézláb kéne másznia….Hm….de jól is nézne ki úgy. A franc itt egy fal!  Nem tudok tovább menni. Ő pedig egyre csak közeledik felém. Alig pár miniméterre tőlem megáll, és érzem az arcomon, ahogy a levegőt kifújja. Őrjítő.

-          Got me lookin so crazy right now..- súgja a fülembe, és megcsókolja a nyakam. A teste többi rész viszont még mindig nem ér hozzám. Elhúzódik, de ugyanúgy közel van. Mindkét kezemet felfelé húzza, és nem érez ellenállást. Teljesen a fejem fölé kényszeríti, és egy kézfejjel kitámasztja a csuklómat. Olyan kiszolgáltatott vagyok. Szabad keze ujjbegyeit lassan húzza lefelé a karomon, közben homlokát nekem érinti. De más kapcsolatot nem létesít. Én őrülök meg mindjárt.  Ujjai végig siklanak a kulcscsontomon, és tovább megy lefelé. Bal mellemen is átsiklik, kicsit kézbe fogja, viszont csak óvatosan. Kifeszítem a mellkasom, hogy jobban odanyomjam neki. Nagyot sóhajtunk mindketten. Újra oda hajol a fülemhez.

-          Ha ezt csinálod, letépem a felsődet, és itt raklak meg.- suttogja.

Elképzelem, ahogyan megteszi, és lihegni kezdek. Istenem tedd meg! De azért visszaeresztem a mellkasom.

-          Jó kislány.- mondja mosolyogva.

Keze tovább halad a bordáimon, le középen a hasamon, át a köldökömön. Istenem ez oda tart!!

Már az alhasamat cirógatja, és.. óó… Ez jó. Hátravetem a fejem, kezemet ki akarom szabadítani, de erősen tart. Azt tesz velem, amit akar. Már marokra fogja becses kincsemet, és gyengéden masszírozza. Halkan lihegek, igyekszem visszafogni a nyögéseket.

-          Az enyém vagy.- súgja. Szavaira összerezzenek.

-          Kérlek..- mondom.

-          Mit kérsz?

-          Engedj el..- mondom kínlódva. Hirtelen leveszi a kezét, és abbahagyja a kényeztetést. NE ONNAN!

-          Ne..- emelem a medencém.

-          Hm? Nem azt mondtad, hogy engedjelek el?- kérdezi pajkos tekintettel.- Mohó a kisasszony.- lehunyom a szemem, és újabb probálkozást teszek a csípőmmel. Újra rajta érzem a kezét. Megint megpróbálom.

-          Engedj el..itt.-húzom meg a kezem.

-          Nem,nem. Azt ki kell érdemelni.

-          Kérlek. Lys mindjárt bejön.- erre a mondatomra mindent abba hagy, távolabb húzódik, és elenged teljesen. Értetlenül nézek rá, ő pedig végig mér.

-          Hm. Később folytatjuk.

Hú de aljas, hú de gonosz, hú de szemét!! Istenem szánj meg! Teljesen kisemmizve állok a fal mellett, Castiel pedig elindul az ajtó felé. Lábam egy lépést tesz előre, de Cast parancsoló tekintetével megállít. Ejha. Milyen pasit fogtam? Kiszól Lysandernek, aki egyből bejön.

-          Mindent megbeszéltünk. Folytathatjuk a próbát.- próbálom kinyírni őt a szemeimmel, de sajnálattal tudatosul bennem, hogy nem működik.

A mikrofon elé állok. Ez így nem lesz jó. Megfogom az álványt, és 180°-al megfordítom. Így szembe leszek vele. Most megkapod. Minden zenei szünetnél kicsit megharaptam az ajkamat, hogy jól lássa. Látom rajta, hogy vissza kell fognia magát, de így járt. Aki megszívat, azt megszívatom. Tuché! 

 

8.fejezet

„Bosszú, édes bosszú.” Ez a mondat jár a fejembe amióta csak azt csinálta, bent a próbateremben. De hogyan?  Azt már észrevettem, hogy valahonnan ismeri a szürke ötven árnyalat triológiát. Bár ki ne ismerné? Egyszerűen fantasztikus! És ahogyan a fejem felé rakta a kezemet, úristen…tényleg olyan jó. Bár az is lehet, hogy ugyanolyan könnyen vissza tudom neki adni. Belső istennő segíts, hogy sikerüljön!

Feszülő cicanadrágot húztam arra a napra, és nem véletlenül. A buszra gyorsan ugrottam el, mert majdnem lekéstem. Castiel már röhög rajtam, amikor meglátom. Egyből mosolyra húzódik a szám. Na várjál csak… Leülök mellé, és ravasz mosollyal az arcomon nézek magam elé, de véletlenül se rá.

-          De jó kedve van a kisasszonynak.- mondja, és érzem, ahogyan a hangja berezonál. Hm…kisasszony.

-          Talán megtiltod?- nézek rá, és közben szétvetem lábaimat, mintha csak véletlen lenne, és nekidörzsölöm a térdem.

-          Megfontolom.- tartja velem a szemkontaktust. Bosszú indul! Igyekszem az otthon begyakorolt arckifejezést hozni, hogy már csak abból levegye, mit tennék,ha nem a buszon ülnénk. Óvatosan az ajkamba harapok, majd visszafordulva újra neki dörzsölöm a lábam, most viszont szándékosan.

Nem szól semmit, de a levegő szinte vibrál közöttünk. Mielőtt a suli elé érnénk, a combja felső részére helyezem a kezem, és úgy állok fel. Ezért lehet később kapni fogok, de az is lehet, hogy kapni akarok. Hirtelen ő is felpattan, elkapja a derakam, és a buszsofőr abban a pillanatban lefékez.

-          A kedvenc buszsofőröm van.- súgja a fülembe.

-          Óóó.- most úgy nézhetek ki, mint egy kivirult rózsa.

***

 

Irodalom jön. Végre az utolsó óra! Én a bal padsor hátuljában ülök, Castiel a harmadik padban középen. Még tartogatok számára valamit. Ebben a pillanatban bejön a tanárnő, akinek a mai öltözéke fekete, kék, és zöld volt. Fekete simulód szoknya, kék felső, fekete pulcsi, és a feje búbján egy zöld keretes napszemüveg. Talán túl sokat süt neki a nap idebent? Megrázom a fejem, és figyelem, ahogyan Amy kivonul a tábla mellé, és jelenti a tanárnak a mai hiányzókat. A végén mindenki leül, én pedig nekitámasztom a hátam a szekrénysornak. Így kényelmesebb. Éppen azt feszegettük, hogy melyik kapcsolatot fogadják el jobban az emberek: Idős nő-fiatal férfi, vagy idős férfi-fiatal nő kapcsolat.

Nekem az volt a gondolatom, hogy az idős nő-fiatal férfi, mert a másik esetben gyakran ragasztják a férfiakra azt a szót, hogy pedofil.  Senki nem jelentkezett, így aztán felnyújtottam a kezem.

-          Tessék Jess. Neked mi a véleményed?

-          Szerintem…- kezdek bele.-…szerintem az idős nő kapcsolatot jobban elfogadják, mert…-ránéztem Castielre, és kizökkentett a mondanivalómból.- a férfiakra gyakran ragasztják azt hogy perverz.- franc nem ezt akartam mondani!!!! Teljesen ég az arcom, próbálom kihúzni magam a szarból.- Vagyis rosszul fejeztem ki magam, azt hogy pedofil.- Miért keverem össze mindig ezt a két szót???

De késő. Az osztályból kitört a nevetés, én meg csak húztam össze magam. Nem baj, minden ember hibázik, nem süllyedhetek le. Különben is még meg kell szivatnom Castot. Rábámulok két ronda festményre a tankönyveben, és várom, hogy kicsöngessenek.

***

Rápillantok az órára. Pármelyik pillanatban csengethetnek. Nagyon feszengek a lábam közötti ingerültség miatt, amit óra közben sikerült a maximumra pumpálni, annyira unatkoztam. Csengettek!!! Gyorsan pakolom be a cuccaimat, a kezemre dobom a kabátom és a pulcsimat, persze úgy, hogy el tudjam ejteni. Sas szemekkel figyeltem, hogy Castiel mikor készül el, és az alkalmas pillanatkor elindultam, így aztán mögém kényszerült. Mielőtt az ajtó elé értünk volna, Jim felkiáltott, mert Ben elkapta a pulcsiját, miközben menekülni akart előle. Komolyan gimnáziumba járok,vagy visszakerültem általánosba? De nincs időm ezen töprengeni, itt az alkalmas pillanat. Elejtem a pulcsim, és szótlanul lehajolok. Castiel nem figyelt, így aztán a felvett tempójával erősen neki csapódott a hátsómnak. Összeszorított szájjal szívta be a levegőt, és várt, amíg felállok. Inkább nem néztem rá, hiszen akkor nem lenne olyan hatásos az akció. Mint akivel nem történt semmi, úgy mentem le a lépcsőn sietve. Utolsó teendő: hazaérni, mielőtt elkap.

Gyors léptekkel haladtam ki a portán, majd kint a friss levegőn is. Csak a pulcsimat kaptam magamra, hiszen a furcsa időjárás miatt nem volt szükségem másra.

-          Csatlakozhatok?- kérdez rá Cast mögülem. Fenébe,ez így nem lesz jó!

-          M-m- feleltem játékos hanggal.

-          Akkor ez nem a te napod.- jelentette ki, és már mellettem is volt. Ajjaj..

-          Jó volt a gondolatmeneted órán.- mondja mosolyogva, és rámnéz.- Az viszont nem megy ki a fejemből, hogy miért mondtad a perverz szót amint rám néztél.

-          Apró nyelvbotlás.- rántom meg a vállam.

-          Lehetne többször is.- Hehe, jó vicc.

-          Reménykedjen uram, de pont az ellenkezőjén igyekszem. És ha már itt tartunk, azt hitte nem veszem észre, hogy egy bizonyos könyvbeli cselekményt mutatott be tegnap rajtam?- kérdezem.

-          Mindenkinek van hobbija nem igaz? És minő véletlen, hogy ugyanaz a kettőnk ízlése.- válaszolja nagy könnyedséggel, de úgy néz rám, mint aki mindjárt letámad.

-          Óó szóval hobbid a szerelmes regények olvasása. Most aztán lebuktál.

-          Nem is annyira szerelmes regény. Inkább..- érinti meg a karom gyengéden, mire ránézek, és egy puszit nyom a homlokomra.- ..más témákat feszeget.

-          Mást is.- javítom ki.

-          Hú de tudja.

-          Megesik, hogy az ember unatkozik nem igaz?

-          De, nagyon is. Viszont az sem mindegy hogyan foglalja el magát.

A házam elé érve egyre hevesebben vert a szívem. Mi fog történni? Letámad, vagy egyszerűen elmegy? Nem tudom, és ez egyre inkább idegesít. Mielőtt az utolsó lépcsőn is fellépnék, Cast elkapja a derekam, visszahúz, és neki huppanok erős mellkasának. Oldalra fordít, a falnak támaszt óvatosan, és nekem nyomja magát.

- Tetszik ez a gatya.- súgja ismét a fülembe, és nyom egyet.- Azt hitted nem veszem majd észre miben mesterkedsz?- még egyet tol.

- Nem.- válaszolom, de apró sóhaj hagyja el a számat. Keze behatolt a szétnyitott pulcsim alá, végig siklott a keze a medencecsontomon, majd hátra tévedt a popsimig. Finoman végig simította. Aztán megfordított, hogy szembe nézzek vele, és ugyanúgy, mint a próbateremben a falnak nyomva csókolt. Mindjárt összeesek.  Ágyékát továbbra is nyomja az alhasamnak. Most viszont szabad a kezem, így egyikkel a hajába túrok, másikkal a hátába kapaszkodom. Milyen jó végre érinteni. Ám ekkor elhúzódik, és végig néz rajtam.

- Nem, nem. – billegeti az ujját.- Ki kell érdemelni.

- De mivel?- kérdezem lihegve.

Válaszomra nem felelve megcsókolt.

-          Viszlát, kislány. Igazán élveztem.- súgja, és elindul. Na nem! Utána indulok, elkapom hátulról, és ugyanúgy neki nyomom a falnak.

-          Azt hiszed, nem veszem észre miben sántikálsz?- utánozom.Férfiasan hörög.- Tisztázzunk valamit uram. Ha kérezek valamit, válaszolsz, vagy megbüntetlek.- Kezét könnyedén húzza ki szorításomból, és már szemben is van velem.

-          Hogy kibújt a szög a zsákból.- fogja kézbe az arcom, de nem hátrálok. – De itt most én kérdezek, te válaszolsz.

-          Ha utána te is válaszolsz.- javítom ki.

-          Erre még hajlandó vagyok. De akkor..hogy lehet, hogy egy ilyen lánynak, mint te, még nem volt barátja, mégis ennyire kíván? Biztos ez?

-          Egy volt. De vele nem jutottunk sokra…- megint nekem nyomódik.-..de most te válaszolj.

-          Kérdezz.

-          Hogy értinhetnélek meg?

-          Így.- teszi a mellkasára a kezem molyogva, majd megpuszilja az orrom hegyét.

-          Ez gonosz volt.- jelentem ki.

-          Nem lehetünk mindig jók nem igaz?

-          Öö..- harapok az alsó ajkamba, amint máson kezd járni az eszem.

-          Megyek, mert ha tovább maradok veled, eskü, hogy felkenlek a falra.-odahajolok közel hozzá.

-          Menjél, mert ha tovább maradsz, lehet, hogy hagynám magam.- újra hozzám dörgölődzik, és megcsókol.

-          Vigyázz, mert még meggondolom magam.- ujjbegyével végig simít alsó ajkamon, majd ezek után egy futócsókkal távozott. Húúú….ez nagyon meleg helyzet.

 

 

9.fejezet

 

Egész éjjel forgolódtam. És, amikor végre elaludtam, egy igazán érdekes álmom volt.  Egy házban voltam, és az előttem lévő lépcsőn haladtam felfelé. A lépcsőn vörös szőnyeg, mintha csak színházban volnék. Mikor felérek, egy folyosó jön, több ajtóval az oldalán. Benyitok az elsőbe, és egy sötét szoba jelenik meg. Ki akarok menni, de amikor fordultam, az ajtó eltűnt, én pedig ott álltam a sötétségben. Nem láttam, de éreztem, hogy valaki ott van, és figyel. És hogy nekem azonnal el kell mennem onnan, vagy bajom esik. Elindultam előre, és látszott valami fény, így azt követtem. Ám valami morgott mögöttem, és elkapott. Fekete kezek húztak vissza a sötétségbe. Viszont én csak a fényt láttam, hogy el kell érnem. Elkiáltottam magam, hogy segítség, de nem jött senki. Utolső erőmmel is küzdöttem az árnyak ellen, így egész közel kerültem a fényhez, de nem értem el. Akkor láttam, hogy jön valaki a fényből, és kiragad a sötét kezek szorításából. Avval a lendülettel bent is voltam a fénybe, aztán egy szobában találtam magam. Minden vörös. Még a lámpa fénye is. Valaki a karjaiba tart. Felemelem a fejem, hogy lássam ki az. Castiel mosolyog vissza rám, és még jobban húz magához. Olyan nyugtató, és már nem is félek. Aztán feláll, és felvéve engem letesz egy ágyra, de olyan óvatossággal, mintha csak porcelánból lennék. Most veszem észre, hogy egy igencsak mutatós, fekete szatén hálóing van rajtam, ami még nem is az a hosszú fajta. Magamnak akarom Castiel közelségét. Kézfejemmel megragadom a nyakát, másikkal a hátát, és lehúzom. Vége minden gyengédségnek, olyan szenvedéllyel bánik velem. Erősen markolja a mellem, és belenyom a matracba. Érezni akarom, hogy igen, itt van mellettem. Lábaim átvetettem rajta, és nyílt utat biztosítottam neki. Ő ezt kihasználta, és erős nyomásokkal ingerelt. Hosszú ujjai letévedtek a popsimig, és abba is belemarkolt. Itt nem bírtam tovább, hangosan nyögtem. Annyira kívánom. Egyetlen pizsamaalsó takarta csak a testét. Ujjai most viszont a szoknyám kezdte felgyűrni. Lehúzta a fejemen. Hmm…csupasz bőre hozzámsimul, és ebben a pillanatban zuhanok. Mármint szó szerint. Lezuhantam az ágyamról. A szívem majd kiugrik a helyéről, miközben visszamászok. Azta…

 

***

A busz percre pontosan érkezik a buszmegállóba. Péntek van, már csak egy nap és hétvége! Ez az! Felszállok, megmutatom a buszsofőrnek a bérletemet, amire véletlen más számot írtam, és megyek hátra Castielhez. Le nem rogyó lelkesedéssel, és kitűnő női kecsességgel ülök le mellé.

- Jó reggelt kisasszony.

- Jó reggelt neked is.- felelem nagy mosollyal az arcomon, és eszembe jut az esti álmom vele. Abban a szexi pizsamalsóban milyen jól nézett ki, ami igencsak ingerlőn lógott a csípőjén. Hmm…

- Mi jár fejedben?- kérdezi az arcomat fürkészve.

- Ó csak az esti álmom. Igazán szívesen átélném újra..

- Mit álmodtál?

- Nem, nem.- ingatom az ujjam.- Ki kell érdemelni.- mondom moslyogva, erre ő a szájához emeli a kezemet, és megcsókolja.

- Ez az én szövegem.

- Már az enyém is.- nekidőlök a vállának, és lehunyom a szemem. Kezemet hüvelykujjával simogatja, majd az én hüvelykujjam, és mutatóujjam közé nyomja. Erre megrezzenek. Cast a nyakamhoz hajol beleszagol, és óvatosan puszit lehel rá.

- Nem sokára Jess.- dugja újra a markomba az ujját.

- Meglátjuk.- szorítom meg teljes erőből, amire nem számít.

 

***

Beérek az osztályterembe, és a hangszórókból zene szólalt meg. Nem ismerem ezt a számot, de tetszik. Leteszem a táskámat, és már megyek is Amy mögé, megbököm a vállát, és tánctartásba helyezve lépkedni kezdek vele, mire meglepődésében nevetni kezd. Táncolni akarok, és meg is oldom. Jobbra, és balra forgunk az osztályteremben. Majd amikor a zene abbahagy, én is elengedem őt.

-          Beléd meg mi ütött csajszi?- kérdezi csillogó szemekkel.

-          Ó drága. Belémnyilalt egy nyílvessző, és azóta is fáj a hátsóm.- felelem nagy könnyedtséggel, mire kitör belőle a nevetés. Csilingelő nevetése betölti az egész termet, de van, hogy még a zenét is elnyomja.

-          Te nem vagy normális!

-          Sosem voltam.

Castiel összeszorított szájjal figyel minket, és egy pillanatra mosolyra húzza a száját. Hirtelen mennyire figyelmes engem illetően. Viszonzom a mosolyát, majd visszafordulok Amy felé.

-          De ki lőtt meg?

-          Szívem hű púpostevéje.- válaszolom, és egyik kezemet a szívemre, másikat a fejemre helyezve ájulást színlelek.

-          Hülye! – és már a hasát fogja úgy nevet.- Na de tényleg ki az?

-          Majd elmondom. Sőt, a suli bulin úgyis meglátod.

-          De az csak a jövőhéten lesz! Mondd el!

-          Nem itt, mert figyel.- súgom a fülébe. Úgy kikeredik a szeme, mintha csak azt mondtam volna neki, hogy Spongyabob áll mögötte csíkos pizsamában. Majd körbenéz, és megakad a szeme Castielen, aki kifejezéstelen arcal bámulja a füzetét, fülébe zene szól. Vajon mit hallgat? Amy visszanéz rám, és értetlenkedik.- Ő?? Hogy?

-          Csak jött.

-          Jó neked..- nézz rá Jeremy-re.

-          Megszerezzük neked ne aggódj.-bököm meg könyökömmel az oldalát.

-          Persze. Neked könnyű. Te szép vagy.

-          Még egy ilyen lehangoló megjegyzés magadról, és esküszöm, hogy a seggedet rugdosva terellek ki a teremből, hogy beszélgessünk.

-          De nézz már rám. Nem vagyok szép.

-          De, igen!

-          Nem!

Bejön a tanár, és mi leülünk a helyünkre. Irodalommal kezdünk, ami a múltkori incidensem miatt még mindig kísért. Miért is szólaltam meg akkor? A tanár épp a drámáról olvasott fel egy könyvből, majd velünk olvastatta a tankönyvet. Én picit elbambultam, és elkószáltam, ám mindig figyeltem a mondatok végét, hogy folytatni tudjam. Egyszer csak engem szólít. Gyorsan a könyvre meredek, és épp le akart szidni, amiért „szerinte” most keresem, hol tartunk, ám sebészi pontossággal tudtam folytatni, így aztán szava se lehetett. Figyelek én, csak ő hiszi, hogy nem.

***

 

A próbateremhez közeledve kezdek izgulni. Istenem, még egy hét, és fellépünk az iskola előtt! Benyitok az ajtón. Csak Castielt látom, Lys eltűnt.

- Lys hol van?- kérdezem.

- Ő is emberből van, elfelejtette lehozni az erősítőkábelt. Gyere ide.- int és én elindulok felé. Amint oda érek, megrántja a csípőmet, és magához húz. – Nagyon irigyeltem Amy-t ma.

- Nem gondolod, hogy kicsit fura lett volna, ha téged kaplak el?

- Megjegyeztem.

- Meg ne sértődj nekem.- mondom, és végig húzom a kezem a bicepszén.

- Dehogy..- hajol közelebb, és megpuszil. Mellkasához bújok, karjai biztonságot sugároznak. Eszembe jut az a birtoklási vágy, ami este kísértett. Belefúrom az orrom a mellkasába, és mély levegőt veszek.

- Mi az?- kérdezi.

- Jó az illatod.- bár nem látom, de ahogy kifújja a levegőjét, biztosra veszem, hogy mosolyog.

- Akárcsak neked.

- Nem engedlek el. Ezt akarom szagolni.

- Pedig muszáj lesz.

- Nyem.- felelem gyerekesen. Kezét felfuttatja a gerincemen, egészen a nyakamig, és egy mély sóhaj tör ki belőlem.

- Talán magadhoz bilingyelsz?

- Tervezem már egy ideje.

- Héé.- emeli fel a fejem, és mély, szenvedélyes csókba merülünk. Hmm. Finom puhák az ajkai. Ekkor jön meg Lys, mire mi széthúzódunk.

- Helló Jess.- köszön.

- Helló.

Fürgén ügyköd a mikrofonnal, majd elém helyzve az állványt bekapcsolta.

-          Oké, készen állsz?- kaparni kezdett a torkom, így megköszürültem.

-          Persze.

-          Akkor mehet!

***

 

-          De hova mentek Amyvel?- kérdezi Cast a suli előtt.

-          Csajos nap. Meg kell vennünk a ruhákat jövőhétre. Fellépés, és bál. Ennyit azért nekünk is kijár nem?

-          És ha nem akarlak elengedni?

-          Akkor ez nem a te napod.- puszilom meg az orrát.

-          Óvatosan válassz ruhát.

-          Igenis főnök!- egy gyors csókra nyújtom a szám, majd megyek a buszmegállóba, ahol Amy vár. Alig öt perc járásra van csak. Amy már türelmetlenül vár, és a busz is lassan befut, látom, ahogy jön. Gyorsítok a lépteimen, hogy elérejem. Lihegve érek mellé.

-          Hát te hol voltál?- kérdezi összehúzott szemekkel.

-          Eddig tartott a próba, sajnálom.

Mindeketten felszállunk a buszra, és leülünk egymással szemben. A busz rázkódva indul el.

-          Szóval.- ajaj, megint faggatni fog.- Mikor, és hogy történt Castiellel?- Bingó. Lottózni kéne mennem.

-          Egy hete. És mondom, nem tudom. Egyszer csak megcsókolt.

-          Annyira mázlista vagy.- lógatja az orrát.

-          Egy hét, és bepasizol. Olyan ruhát választunk neked, hogy mindenkinek eláll a szava.

-          Aha, majd tőled.

-          Nagyon rázod azt a fát Amy. Nem értem, hogy utáhatod ennyire magad. Hiszen egy gyönyörű lány vagy.

-          Ezt csak mondod.- Na, ha így fog viselkedni továbbra is, akkor sok dolgunk lesz.

Végre befutunk a ruhabolt elé. Fehérre vakolt fala van, kirakatban próbababák vannak feldíszítve. Már alig várom, hogy találjak valami szép ruhát! Mégis csak nőből vagyok

                Amy körülnézett, de nem talált elsőre. Az én szemem viszont megragadt egy darabon. Pávakék, hosszú ruha, mellrészén gyöngyök díszítik. Egyszerű, mégis nagyon szép. Leakasztom a fogasról, és elmegyek egy próbafülkébe. Lekapom magamról a felsőt, és a framert, utána felhúztam a ruhát. Puha érintése volt. És annyira szép! Igaz kicsit kivágott, de nem érdekel. Oké, ez jön velem. Nagyon tetszik. Kidugom a fejem a próbafülkéből, és Amy-t keresem. Meg is látom két sorral alrébb.

-          Amy!- kiabálok oda kultúráltan, mire egyből felém néz, és idejön.

-          Végre megvagy! Találtál valamit?- bólintok, és kihúzom a függönyt.- Azta… bombanő!

-          Kösz.- mondom nevetve.- De neked is keressünk! Egy sem tetszett?

-          Nem igazán..

-          Na, majd mindjárt körülnézek. Csak leveszem ezt.

Visszahúzom a függönyt, és még egyszer megnézem magam. Tökéletes. Kijövök, és a kosaramba rakom a ruhám. Kell egy ruha Amynek. Forgatom a ruhákat. Piros gyöngyös, nem. Sárga fordros, nem. Lila, de olyan mintha függönyből lenne. Nem. Nem,nem,nem. Hű, ez így nehezebb. Végigforgatom majdnem az egész sort, végül egy sötétkék darabon megáll a szemem. Féloldalas, és az oldalán kis gyöngyhímzés. Ez jó lesz. Megmutatom neki, és már kapja ki a kezemből, úgy tetszik neki.  Megyünk a próbafülkéhez, ahol gyorsan belebújik.

-          Váó! Barbie, Kent hol hagytad?

-          Haha. Ez nagyon tetszik!

-          Jól is áll.

-          Köszi!- borul a nyakamba.

-          Igazán nincs mit.- mosolygok.- Amíg átöltözöl, elintézek még valamit oké?

-          Miben mesterkedsz?

-          Ha már itt vagyunk, megnézek valamit.

-          Rajtad a szemem.- mutat az ujjával, majd behúzza a függönyt.

Akció indul! Elmegyek a hálóingek osztályára. Igen, egy fekete hálóinget keresek. Mindenféle van. Vörös, és fekete a legtöbb, csipkézett oldallal, és igencsak rövid hosszal, ami az ember testére tapad. Valami kényelmes, mégis szexi kellene. Állj… ez jónak tűnik. Kiválasztom belőle az XS méretet, berakom a kosaramba, és megyek vissza a pénztárhoz.

 

10.fejezet

 

-          Jó reggelt!-köszönök anyának, aki a konyhapultnál ügyködik, és teát főz. Millford Tropical. A kedvencem.

-          Neked is!- önt a csigás csészéjébe, és leül az asztalhoz.

Én is oda megyek a fehér csempe padlón, ami kissé hideg. Felemelem a teáskancsót, és öntök a saját poharamba.  Egy télapó van rajta, ahogy egy szánkót húz, a szánkón pedig egy rénszarvas van. Leülök vele szemben az asztalhoz. Anyának rövid, festett szőke haja van, szeme még karikás a fáradtságtól. Hogy kezdjek bele? Nem tudom, mit mondjak..

-          Anya..- itt elakadtam.

-          Igen?- néz rám nagy szemekkel.

-          Csak azt akartam mondani, hogy… együtt vagyok valakivel.- arcakifejezése egyszeribe megváltozik. Kezdek félni. Felforrósodott vérem csak úgy száguldozik.

-          Kivel?- kérdezi nagy komolysággal. Nagyot nyelek.

-          Castielnek hívják…osztálytárs…

-          Mióta?- mintha csak egy kihallgatáson lennék.

-          Egy hete. Vagyis már több, de szeretném, ha megismernéd.- a száját húzza, és elveszi a tekintetét rólam.

-          Nem rajongok ezért. Emlékszel az előzőre nem igaz?

-          De, igen. Ő viszont más. Kérlek, bízz meg bennem. Tanultam az esetből.

-          Hm..- rázza a fejét,mintha csak töprengene valamin.- Milyen ez a Castiel?

-          Kedves, figyelmes…- hirtelen nem jut eszembe több olyan jelző, amit szeretnék megosztani. Szexi, állati vonzó, perverz, és le akarom tépni róla a pólót.  –Lesz egy sulinap a jövőhéten. Én is fel fogok lépni, vele együtt. Esetleg…eljöhetnél megnézni.

-          Még jó, hogy elmegyek, csak ez a fiú aggaszt.

-          Ne aggódj. Tényleg megtanultam a leckét..

-          Rendben, kap egy esélyt. De rajta tartom a szemem.- figyelmeztet. Hú…

 

***

 

-          Micsoda?? – kérdezi Castiel.

-          Ott lesz az előadáson. Szeretném, ha összeismerkednétek.

-          De, hogy, hogy ilyen hamar?

-          Csak…nem akarom húzni. De mondom az alapszabályokat. Ne mutasd ki, hogy perverz vagy. Egy udvarias, figyelmes srácot vár, és ha ezt sikerül megmutatni, bármikor feljöhetsz..

-          Szóval színészkedjek?- mondja nevetve.

-          Nem kell túlzásba vinni. Anya nagyon…hogy is fejezzem ki magam? Szóval féltő tipus. Nem szereti azt, aki..- kicsit lejebb veszem a hangerőt, nehogy a mellettünk utazó meghallja.- ..szexre hajt. Amikor rajta kapott, hogy a szürke ötvent olvasom, fél óráig beszélgetett velem erről, hogy az emberek nem olyanok, mint a könyvben, meg hogy ez egy beteg könyv, stb. Elítéli a perverzió minden formáját.

-          Hm..milyen szépen tudsz fogalmazni.- mondja nevetve.

-          Mindig is őszinte voltam, szokj hozzá.- vágok vissza karbatett kézzel.

-          Jess. Ugye tudod, hogy nekem nem a szex miatt kellesz? – most zavarba jöttem. Teljesen kivirul az arcom. Fejemet lehajtotim, hogy a hajam előre sodródjon, bólintok.- Hé.- fordítja maga felé a fejemet.- Jessie. Ne is gondolkodj ezen.- csókol meg gyengéden. Ismét bólintok. Szemeibe nézek, amik igézően tapadnak rám. Istenem.. hozzábújok, és ő gyengéden átkarol.

 

***

Zene harsog mindenhol. Határozott léptekkel haladok előre a folyosón, de sehol nem találom Castielt.

-          Hol van az a fiú?- kérdezi anya mögülem.

-          Biztos itt van valahol.- nyugtatom, de őszinténszólva ez magamnak is szól.

De hol a fenében van? Hiszen tegnap még ő mondta, hogy ne késsek el. Haha de vicces. Oké, hogy legtöbbször a lábamon se tudok megállni, de ez most más. Hmm… tegnap…nagyon sokáig tartott a próba. Mindenből tutira kellett menni, hogy mára ne féljek. Arra viszont nem számítottam, hogy estig húzódik. Amint kimentünk, hirtelen fáradtság tört rám, és Castielnek dőltem, mint egy hulla.

-          Hé kislány.- bökte meg a fejem, és én továbbra sem bírtam kinyitni a szemem. Nagy levegőt vett, és lehajolva felemelt. Karomat átvetettem a nyakán, és így pihentem, amíg vitt. Minden lépésnél úgy ringatóztunk, mintha csak a tengeren aludtam volna. A hideg levegő csípte az arcom, de ez a kellemetlenség meg se közelítette a fáradtságomat. Bő 10 percig sétálhatott velem a házamig. Ott a lábamra állított, ám én alig bírtam úgy maradni.

-          Bármennyire is csábít, hogy bevigyelek, megfürdesselek, és ágyba dugjalak, sajnos nem tehetem..

-          Hmm..- nyöszörgök a kabátjába, de tudom, hogy be kell mennem. – Maradj..- mosolyra húzza a száját, és felemeli a fejem.

-          Mindent a maga idejében.- megcsókolta a számat.- Ébredj csipkerózsika.

-          Mmm…vállság van, egy nem hat..- motyogom. Újra lehajolt, és megcsókolt, jó hosszan.

-          Ennyi elég?- kérdezi.

-          Nem.- szája a számon, és erősen húz magához. Erre kezdenek felébredni az érzékszerveim. Sóhajtoztam csókjai hevességében, mire abbahagyja.

-          Úgy látom felébredtél.- azzal megpuszilja a homlokom.- Holnap ne késs.

-          Oké..- felelem kábán, és betántorgok a házba. Anyának szóltam, hogy késni fogok, szóval egyszerűen besétáltam a fürdőszobába, gyorsan lezuhanyoztam, és már borultam is az ágyamba. Pont mielőtt elaludtam volna, a telefonom sms-t jelzett, de olyan hangosan, hogy majd kiestem az ágyamból ijedtemben. Feltápászkodtam a telefonig, és megnéztem ki zaklat ilyenkor.

 

Álmodj szépeket hercegnőm <3

Castiel

 

Milyen aranyos..de nem tudtam ezen gondolkodni, mivel az ágy mágnesessége húzott vissza, egyenesen az álomvilágomba.

 

Folytatom az utam, ám most balra fordulok, egyenesen a főterembe, ahol az előadás lesz. Tele van emberekkel, de nem csak a suliból. Csupa ismeretlen arc. Várjunk csak… az ott Linda! Szép emlékek…

 

Sétáltam a suli folyosóján. Éppen reggeli szünet volt, vagyis nagyon ráértem a terem elé érni. Linda, és a barátnője egyenesen előttem sétált, ám nem vettek észre. Linda egy másik osztályba jár, ám egyszer megjegyeztem a nevét. Nagyon nem voltak érdekes témáik, ám egyszer csak az én nevem került szóba.

-          De a ribanc listán egyértelműen Jessie viszi a pálmát. Láttam őt Castiellel a buszon, ahogyan rámászott, sőt, azt is, hogy direkt lehajolt neki, hogy belécsapódjon. Nem is értem, hogy tetszhet egy ilyen Castielnek, amikor annyi normális lány van!- Igazán? Gyorsabbra veszem a tempót, és megbököm Linda vállát.

-          Mint például?- kérdezem tőle, de ő úgy elsápad, hogy a frissen vakolt fehér fal is megirigyelhette volna. – Bocsáss meg, de szeretnék Lindával beszélgetni kicsit.- mondom a barátnőjének, aki sietve eltűnik. Linda teljesen lefagyva áll előttem.

-          Kérlek, ismételd el most az én szemembe is, amit az imént mondtál.- közel hajol hozzám.

-          Te hülye kis rongyó.- visszafolytom az indulataim, nehogy behúzzak abba a szép fogsorába.

-          Idefigyelj. Ezt most azonnal hagyd abba, nem akarlak bántani. Téged féltelek, nem magamat. Castiel késztetés nélkül döntött így. És csak közlöm drágám, hogy semmi közöd ahhoz, hogy mi mit csinálunk.

-          Csak rontod itt a levegőt, amióta idekerültél! Olcsó kis cafka vagy!

-          Mi folyik itt?- fogta meg a vállam Castiel. Linda teljesen elvörösödött, és lehajtotta a fejét. Áá innen fúj a szél!

-          Semmi. Csak beszélgettünk.- mondtam, hogy kimentsem a bőrét.

-          Remélem is. Mert nem úgy tűntetek, mint akik csak beszégetnek.

-          Cast, bízz bennem.- fordítom felé a fejem. Hiába úszítottam volna rá legszívesebben, szánalmat érzek iránta.

-          Bízom. Ne keveredj hülyeségekbe.- puszilta meg a halántékom.- Kezdődik az óra, jössz?

-          Mindjárt megyek.- elmosolyodott, és elindult. Linda felé fordultam.

-          Miért védtél meg?- kérdezi értetlen fejjel.

-          Nincs értelme felesleges harcoknak.- azzal otthagytam.

 

Egy vörös ruhába pompázott, és nevetgélt a barátaival. Észrevett, és rámszegezte a tekintetét. Nagy mosollyal biccentett felém. Viszonoztam neki, de most mást keresek. Bemegyek a tömegbe, és épp Justin Timberlake-Mirrors száma megy. Tovább haladok középre. Egyszer csak valaki befogja a szemem.

-          Megvagy hamupipőke.- súgja a fülembe. Megfordulok, és sértődött fejjel nézek rá.

-          Szia! Nem láttad véletlen a hercegem, akivel táncolnom kell?- mondom nagy mosollyal.

-          Ez fájt…összetörted a szívem,te kegyetlen nőszemély!- játssza magát, akárcsak egy vérbeli profi.

-          Te pedig elraboltad az enyémet.- ölelem át.

-          Szia.- köszön, és magához szorít.

-          Szia.- utánozom.

-          Szemrevaló ruha..- simítja végig a derekam ívét.-..de kicsit kivágott.

-          Talán zavar?- kérdezem.

-          Nekem tetszik. De így nagy az esélye, hogy le akarom majd tépni rólad.- ezt hallva az ajkamba harapok. Ő is jól néz ki fekete gatyájában, és fehér ingében, aminek az felső két gombja nincs begonbolva.

-          Csak a saját nevedben beszélj.

-          Készen állsz?

-          Amennyire lehet…

-          Ne izgulj. Jó leszel.

-          Nagyon remélem.- Hüvelyk, és mutató ujja közé szorítja az állam, és felemeli.

-          Biztosan kicsim.- egy apró futó csókot lehelt az ajkamra.

-          Kedves vendégeink!- szól az igazgatónő a színpadról.- Kérem gyűljenek ide,mert lassan kezdünk! Tehetséges diákjainknak köszönhetően mindig élményekkel teli estét tudunk biztosítani önöknek, és jó szórakozást. Kívánom, hogy ez alkalom se történjen másképp, és hogy érezzék jól magukat! Köszönöm!

Castiellel gyorsan hátra szaladtunk. Szeretem ezt az igazgatónőt, amiért nem beszél órákig. Most viszont örültem volna, ha kicsit húzza. Pulzusom kezd az egekbe szökni. Istenem, hát eljött ez a pillanat! Majdhogynem a legvégén következtünk. Feltereltek engem és Castielt a színpadra, Lys a hangtechnikán ügyködött. Vagy 500 ember van épp előttem, és a reflektor majd megvakít. Félek. Kezembe fogom a mikrofont, leülök a székre, és nézem, ahogyan Cast a gitárját magára akasztja. Rámmosolyog, bólintok egyet, és kezdi is. Kifújom minden levegőmet, hogy megnyugodjak, és kieresztem a hangom. Hangosan visszhangzik az egész teremben, amitől megriadok. Így nagyon kihallatszik, ha hibázok. Koncentrálj Jess! Nem fogok hibázni…énekelni jöttem ide, és meg is teszem. Castra nézek. Csak ő van itt. Neki éneklek. Úgy a felénél teljesen ellazultam, és ez a hangomon is hallatszott. A szám végén hatalmas tapsvihar tört ki a teremben, amitől meglepődtem, de jól esett. Meghajoltunk, és mentünk le a színpadról. Egyből a karjaiba vetettem magam.

-          Olyan ügyes voltál!- motyogja a nyakamba.

-          Te is. Annyira köszönöm!- kézbe fogom az arcát, és megcsókolom. Olyan finom ajkai vannak. Vágy árad szét a hasamban, és az ujjaim bizseregnek. Megőrjít.- Gyere, bemutatlak anyának.

-          Mutassa az utat.

Áthúzom őt a tömegen, és haladok előre. Közben egy perce sem engedem el a kezét. Végre meglátom anyát, de remegek. Félek mi lesz ebből. Anya felénk fordul.

-          Sziasztok!-mondja nagy lelkesedéssel.

-          Szia anya!- válaszolom, és egy mosolyt erőltetek az arcomra.- Ő itt Castiel.- mutatom be, de ő közben átfogja a derekam, és úgy nyújtja a kezét.

-          Jónapot! Nagyon örülök, hogy megismerhetem.- igazi úriember.

-          Szia Castiel. Nyugodtan tegezz rendben?

-          Rendben.- feleli mosollyal az arcán. Nem semmi ez a fickó. Az igazgató nő már a záróbeszédét mondja, majd minden elsötétedik, és zene indul el. Felismerem:Amy Studt:Misfit. Micsoda véletlen.- Bocsánatot kérek, de amióta csak megláttam, szeretném felkérni táncolni a gyönyörű lányát.- gyönyörű? Ismét vörösödöm.

-          Nyugodtan. Jess drágám, én megyek is haza. Gerald már vár.

-          Persze anya.- (Gerald az élettársa).- Örülök, hogy itt voltál!

-          Én is! Ügyesek vagytok mindketten. Castiel, remélem később is találkozunk még.

-          Én is remélem. Viszlát!

Azzal anya már el is indult. Cast a táncparkettre húz, és lassan mozogni kezdünk. Nagyon közel vagyok hozzá.

-          A tenyeredből evett.- jegyzem meg.

-          Csak az igazat mondtam. Szeretlek Jess.

-          Én is szeretlek Cast.- lassú, gyengéd csókba kezdünk a táncparketten. Nem érdekelve hányan látnak minket. Homlokát nekem támasztva mozgunk tovább.

-          Szeretném levenni rólad ezt a ruhát.- mondja a fülembe.

-          Én meg ezt.- és a mellkasára helyezem a kezem. Sejmes érintésű az inge. Jaj, de nehéz!!

Mintha csak előre megtervezték volna, úgy indul el Justin Timberlake- Sexy Back száma. Lehajtott fejjel kuncogok. Castiel meg ragadja a csípőmet, közelebb húz, és lágyan ringatni kezdi, hogy riszáljak. Nem ellenkezem, mozogni kezdek.  Úgyis sötétben vagyunk. Neki dörgölődzöm, és már-már sztiptíz bárnak érzem ezt a termet. Karommal átfonom a nyakát, és a refrénnél neki nyomom a csípőmet. Nyakamba fúrja az arcát, és csókolgatni kezdi. Hangos a zene, így mivel úgyse hallják, felnyögtem. Ujjbegyeim végig futtatom a lapockáján, majd belévájom a körmömet. Nagyot sóhajt. Visszaterel az eredeti tánctartásunkba, és mindkettőnk szeméből süt az „akarlak” nézés.  Derekamra csúsztatja a kezét, óvatosan fordul velem, közben egyre csúsztatja lefelé a kezét, egészen a fenekemig. Újra nyögök. Ám a zene abbamarad, és új következik. Usher- Yeah.

Ekkor Amy mellém lép.

-          Táncolsz velem is kicsit?- kérdezi boci szemekkel. Egyszerűen istenien fest ebben a ruhában. Fejben vállon veregetem magam érte.

-          Ne velem beszéld meg.- mondom a füléhez hajolva. Erre odamegy Casthoz.

-          Lekérhetem őt erre a táncra?- Cast rámnéz, és csalódott.

-          De csak erre. Utána kérem vissza.- puszilja meg a fejem.

Amy és én eltávolodunk picit, elhelyzedünk egymás mellett, és a begyakorolt táncunkba kezdünk. Még csütörtökön ültünk össze, hogy felkészüljünk erre a napra. Úgy táncolunk egymás mellett, mint a vébeli profik. Háttal állunk, és úgy mozgunk. Egyszer sikerült elkapnom Castiel pillantását. Fogaimat kivillantva mosolygok, és még jobban beleélem magam. Amy Jeremyre figyel. Túl gyorsan végetért ez a szám. Cast odajön hozzánk, átkarol hátukról, és érzem a fekete vászon gatyából kiszabadulni vágyó testrészét a hátsómon. Cél elérve. Chris Brown- Yeah 3x száma következik.

-          Ti ezt előre kiterveltétek igaz?- ááá dehoogy. Megrántom a vállam.

-          Nem célszerű ilyen gatyában elindulni.- mondom neki nagy mosollyal.

-          Tényleg nem az, de késő. És hosszú útra készülök.- harapja meg a fülcimpámat. – Gyere.- húzza a kezem, és kivezet a táncparkettről. Sejtem hova fogunk kilyukadni.

Végigvezet a folyosón, és az egyik ajtó előtt megállva előhúz egy kulcsot.

                        - Vészhelyzetre tettem el.- néz rám parázsló szemekkel. Jaj nekem…fészkelődni kezdek.

Előre enged az ajtóban. Egy fehér szoba, néhány asztallal és székkel. Hallom a zár kattanását. Egyik énem a sarokba bújna, a másik kiterülve várná, hogy azt tegyen vele, amit akar. De ez a kettő egyszerre nem kellemes. Remegek, és kívánom. Csak várok rá, ő viszont az ajtóban áll, és néz. Majd ledobja a cipőjét. Istenem…Cast végre elindul felém, de előttem megint megáll. Majd mögém sétál. Várok, hogy mi fog történni. Azt várom, hogy durván magához ránt, ehelyett lágyan átkarol, és a hajamba szimatol.

-          Ha nem tetszik valami, szólsz. Megértetted?- súgja izgatóan a fülembe. Összerezzenek, de bólintok. Mit akar? Mindkét csuklóm megfoga, és neki nyomja a testemnek. Irányít, akárcsak egy bábút. Tenyeremet a mellkasomra helyezi, és lehúzza a mellemen.

-          Érezd baby.- megmarkoltatja, közben végig csókolja a nyakam ívét.

-          Mmm- hátravetem a fejem. Mindkét kezemet a mellemhez irányítja. A gerincem teljesen neki feszül.

-          Te szabod meg meddig mehetek, ne feledd.

-          Nem fogom.- nyöszörgöm.

-          Helyes.- jobb kezemet lecsúsztatja a hasamon, egészen a lábam közéig. Tenyerét az enyémre helyezi, és neki nyomja.- Ingereld.- paracsolja, majd bekapja a fülcimpámat, és szopogatni kezdni. Úristen…egyszerre ijesztő, és borzasztóan izgató. Olyat csinálok, amit nem szabadna. Ez még jobban bepröget. Ujjamat behajlítva teszem, amit mondd. Kint Ne-Yo- Bautiful Monster száma szól.

-          Jó kislány.- súgja újra a fülembe.- Félsz? –kérdezi.

-          Nem..- válaszolom, de a lenti ingerlés majdhogynem teljesen elhomályosítja az agyam.

-          Helyes. Folytasd baby.- micsoda? Kikerül mögülem, és elém sétál, szemügyre vesz. Basszus!

-          Elég. – leveszem magamról a kezem, és várom a következő utasítást. Megindul felém, és a falhoz terel. Sarokba vagyok szorítva. Lihegek, remegek.

-          Kulcsold át a lábad rajtam.- Am.. ez nehéz lesz. Lehajolok, és felefé húzom a szoknyámat. Egyre több látszik a lábamból, ahogy lassan gyűröm felfelé.

-          Segíts.- kérem tőle. Átkarolom a nyakát fél kézzel, másikkal a ruhám tartom. Cast fenekemre helyezi a kezét, és így sikerül felugranom rá. Nekilök a falnak, és tol, újra meg újra. Halkan nyögök egyet. Orrát nekem dörgöli.

-          Bízz bennem baby. Vigyázok rád.- kezemmel megfogom az arcát, és mélyen csókolom. Bízom benne. Kicsit feljebb emel, és végig csókolja a kulcscsontomat. Ég a testem. Folytatja a dekoltázs ívén, majd ujját a szegélyéhez helyezi.

-          Kemény határ?- mi? Nem tudom, nem tudok már semmit. A fejemet rázom. Ujjai a ruhám alá hatolnak.- Hmm. Látni akarom.-én csak nyöszörgök. Félre hajtja a ruhámat, és a szájába veszi a bimbómat. Te szentéges tevesegg!! Nagyon intezív! Szív, köröz, úristen abba ne hagyd!!! Vergődöm, nem találom a helyem. Egy hatalmas tér közepén állok, nem tudom merre tovább. Ez az erős érzés önkívületbe ejt. Castiel egyszer csak elemel a faltól, és lefektet a padlóra. Ő a bokájára ereszkedik, és figyel. Tehetetlenül fekszem a földön.

-          Annyira szép vagy.- jegyzi meg, és felém mászik. Kezével tartja magát, nem fekszik rám. Ez a 20 centi távolság a legborzasztóbb. Nagyon vonzz az az ing. Felnyúlok egy gomjához.

-          Látni akarom.- mondom a szemébe, és újabb gombot gombolok ki. Cast elmosolyodik, és hagyja. Az utolsóig kigombolom, majd amikor végzek, tenyereimet végighúzom felfelé a hasán, a mellén, át a kulcscsontján, egészen a nyakáig. Maradék erőmmel feltápászkodom, és megpuszilom bal mellrészének feltájkát. Finom. Visszafekszem a padlóra. Végre lejön az én szintemre, viszont mellettem fekszik, merev testrésze most a csípőmet bökdösi. Készfeje nőiességemre tapad.

-          Szép bugyi. Egyszer lehet, ellopom.

-          Még mit nem..- kezével tovább ingerel, nagyon reszketek.

-          Kérlek…- nyögöm ki.

-          Mit szeretnél?- óó, már megint ezt játsszuk. Nem fair. Kézfejére rakom az enyémet, és a mutató ujjammal jobban odanyomom az egyik ujját. – El akarsz menni?- bólintok, de elszégyellem magam. Keze felülről siklik a bugyim belsejébe.

-          Jézus Jess! Te nagyon nedves vagy.- nem mondod? ÚÚ szentséges basszantyú. Belém nyomja egy ujját, de olyan sok az érzés, hogy kínomban ököllel a linóleumba ütök. Kérlek!! Egyre gyorsabban csinálja, én pedig mászom a csúcsra. Egyre csak feszülök körülötte.

-          Gyerünk Jess.- behunyt szemekkel építkezem, érzem, hogy közel van már. Istenem segíts!!...és robbanok. Elveszítem testem felett az uralmat. Szétestem. Castiel a mellkasomra dől, én pedig sütkérezem a boldogságtól.

 

11.fejezet

 

-          Jól vagy?- kérdezte Cast, közben a fejemet cirógatja.

-          Igen.- fejemet a mellkasába fúrom. Mosópor, és Castiel illat. Egymáshoz bújva pihenünk.

-          Lassan vissza kell mennünk. Még a végén rossz dolgogat terjesztenének rólunk.

-          Már így is jó hírnevünk van. Mit lenne a következő pletyka?

-          Hmm…Castiel bezárta,és megszentségtelenítette embertelen módon barátnőjét.

-          Nem rossz. Kár, hogy nem igaz.

-          Még igazzá tehetjük.- húz magára. Arca teljesen elkomolyodik.

-          Nem lehet egyszerre mindent nem igaz?

-          Ahogy te akarod.

-          Cast…mutatnom kell valamit.

-          De mit?

Oké, meg tudom csinálni. Felállok, és derékig feltűröm a ruhámat. Majd kicsit lehúzom a bugyim oldalát. Most már látja…

-          Úristen Jess mi ez??- kérdezi Cast a hegeimre bámulva. Az egész hasan össze van vagdosva.

-          Hosszú..

-          Ki bántott Jessie?- áll fel, és már a fejemet fogja.

-          Lényegtelen, már megkapta a büntetését..de én is a naivságom miatt.

-          Jess, mondd már mi ez!- mondja Cast bosszúsan.

-          Nem véletlen nem szóltam az előző barátomról…kérlek hallgass végig.- Cast a karjába von, és leül velem. – Az egész még nyolcadikban kezdődött. Beleszerettem egy fiúba. Úgy hittem, hogy ő a nagy ő. Aztán egyre többet tudtam meg róla. Egyszer, amikor átmentem hozzá, a gépén érdekes, és hajmeresztő dolgokat találtam. Képeket…levágott kéz…megcsonkított nyelv, ujjak….Számonkértem, hogy mi ez. Tudtam, hogy a világ több pontján vannak barátai. És volt közötte egy maffia is. Így azt is tudta, ha elraboltak valakit, bár nem vette komolyan, amíg arról is küldtek képet.. Azt mondta ne aggódjak, megszakítja a kapcsolatot. Rá egy hétre megtámadtak az utcán. Ahogy próbáltam kiszabadulni, megvágta a hasamat. Több szervem megsérült, ám még megmenthetőek voltak. A méhem összevarták, ám a petefészkem…csak egy van meg. Azt mondták kevés az esélye, hogy valaha is teherbe essek. Anya számon kért, és mivel tudtam az igazat…- könnyek gyűltek a szemembe, de visszatartottam. Az orrom viszont akaratlanul is megindult. Törölgetni kezdetem a kezemmel.- A fiút elhagytam….összedőlt a világom. Ezért nem volt utána senkim. Nem bírtam megbízni az emberekben…

-          Kicsim…- puszilja meg a fejem. – Szeretlek. Nem hagyom, hogy bajod essen.

-          Tudom.- felemelem könnyekkel teli szemeim rá, és egy lefolyik. Cast apró mosolyra húzza a száját. Komoly, mégis gyengéd tekintet. Száját az enyémre tapasztja. Szeretem ezt a férfit. Pár percig még a karjaiba ülök szótlanul. De van még valami.- Cast…

-          Igen?

-          Meg szerettem volna még kérdezni valamit.

-          Akkor kérdezz kicsim. -mosolyodik el.

-          Kíváncsi voltál miért mutattalak be ilyen korán. Már csak egy év van a suliból. És van egy általános iskolai barátnőm, akivel megbeszéltük, hogy egyetemre összeköltözünk. Csakhogy nem állunk úgy anyagilag. Így kéne még valaki. Vagy kettő.

-          Még jó hogy veled megyek.- puszilja meg a homlokom.- És Lys is jöhet. Benne lesz. Tudom, hogy nem ismered nagyon. De amióta vele dolgozom, nem hallottam róla egy rossz szót se.

-          Rendben.- bár ezért nem rajongok. Viszont meg kell oldanunk ezt a kérdést.

-          Egyéb óhaj, sóhaj?- kérdezi, és jobb kedvre derít vele.

-          Velem alszol ma?

-          Gondolod, hogy jó ötlet már is hozzátok mennem?

-          Én megengedem.-mondom csillogó szemekkel.

-          Tudom.- csókol meg.- De nem szeretnék anyuddal rosszban lenni miatta.

-          Bármi történik, eléd ugrok, és megvédelek. Nem lesz bajod. Kérlek..

-          Hmm…ellenálhatatlan egy nőszemély vagy ugye tudod?

-          Hát persze. Viszont menjünk vissza. Tényleg rosszabb hírünk lesz a kelleténél.

-          Ahogy óhajtja.- visszaveszi az ingét, majd kinyitva az ajtót előre enged. Kimegyek a tömegbe. Cast mögöttem jön, amikor Amy hirtelen a nyakamba vágja magát.

-          Hol a fenében voltál csajszi?? Égen földön kerestelek!

-          Csak beszélgettünk. Biztos elkerültük egymást, bocsánat.- rákacsintok, hogy jelezzem, később elmondom.

-          Nem baj. De gyertek, a keresztapám szeretne veletek beszélni.

-          Velünk?- kérdezi Castiel, és egymásra nézünk.

-          Csak gyertek.- int nekünk Amy, mi meg értetlenül követjük őt. Körbe megyünk, majd Amy egy magas, szakállas, zöld szemű férfihoz vezet.

-          Szia! Megtaláltam őket!- üdvözli.

-          Helló, nagyon jó! Szervusztok, hadd mutatkozzam be. Eric Hettmann, szervező, és mendzser.

-          Jónapot. –rázok vele kezet. Erős, határozott szorítása van.

-          Amy tanácsára jöttem ide, hogy meghallgassalak titeket. És meg kell mondanom, nem csalódtam. Szeretnék egyfajta munkát ajánlani. Egy feltörekvő bandát keresek épp. Eddig senkinek nem sikerült meggyőznie. Viszont ez megváltozott. Ha tudnátok szerezni esetleg egy dobost, akkor le is szerződtetlek titeket.- micsoda?? Castielre nézek.

-          Ha Jessnek jó, nekem is.

-          Én ismerek egy dobost, és egy gitárost is pluszba.

-          Remek! Gondoljátok át, ez nagy lehetőség.

-          Azt fogjuk tenni. Nagyon köszönjük!-válaszolom nagy lelkesedéssel. Amy felé fordulok, és átölelem.-Annyira köszönöm drága!

-          Nincs mit!

-          Hogy hálálhatnám ezt meg?

-          Sehogy! Ne viccelj már velem.-mondja mosolyogva.

-          Akkor is kitalálok valamit.- kacsintok rá.

-          Elnézést, hogy közbeszólok hölgyeim, de visszakéne mennünk a terembe.

-          De miért?- kérdezi Amy egy másodperccel megelőzve engem.

-          Meglepetés.- Amyvel egymásra nézünk, de követjük őt. Dübörgő zene szól. Rendesen lüktet a fejem tőle. Cast egy perce elmegy, de gyorsan visszaér.

-          Felkérhetném még egyszer a hölgyet táncolni?- nyújta a kezét felém.

-          Persze..-készül valamire. Amint a terem közepére érünk, új szám indul el. Na ne…

The Calling- Wherever you will go…könnyek gyűlnek újra a szemembe. Castiel a karjába von, és magához szorítva táncol velem. Ringunk ide, oda. I go wherever you will go… Jaj Castiel! Még jobban magamhoz ölelem őt. Homlokunk összeér.

-          Neked kilenc óránál.-mondja mosolyogva. Balra nézek, és látom, ahogy Jeremy Amy-t pörgeti. Ez az!!! Végre!!

-          Szeretlek.-csókolom meg.

 

***

 

A bejárati ajtónk előtt állunk. Kicsit még bizonytalan vagyok ezt illetően. De szeretném, ha itt maradna velem.

- Biztos? – kérdezi, és lenéz rám.

- Igen..- kinyitom az ajtót, és beterelem. Csendben megyünk a szobámig. Ott leültetem a székemre, hogy maradjon ott, amíg megágyazok. Kiveszem az ágyneműt. Leterítem a lepedőt, majd rá a párna, a takaró, és az ágy szélére még három párna.

- Oké, már ráfeküdhetsz. Megyek lezuhanyozom gyorsan. Megleszel addig?

- Találok elfoglaltságot.- feleli mosolyogva.

- Mindjárt jövök.

Kimegyek a fürdőszobába, felcsatolom a hajam, és megnyitom a meleg vizet. Magamra engedem, és betusfürdőzöm a testem. Majd gyorsan lelocsolom, és már szállok is ki. Megmosom a fogam. A tudat, hogy Cast ott ül az ágyamon, nagy sietségre késztet. Kiköpöm a maradék fogrémet, kiöblítem a számat, és kiengedem a hajam. Oké, készen vagyok. Megyek vissza a szobába. Cast az ágyon fekszik, és a telefonját nyomogatja. Büszkén elsétálok mellette, kiveszem a kosárból a tiszta bugyimat, és felkapom. És még rá egy hálóing. Persze nem a fekete. Azt későbbre tartogatom.

-          Csinos vagy.- jegyzi meg.

-          Köszi.- fordulok körbe, hogy 360°-ban láthasson.- Te nem mész?

-          Én már fürödtem a bál előtt. Leizzadni pedig nem izzadtam.

-          Hát oké.- felül, és leveszi a nadrágját. Miért hoz zavarba? Kitárja a takarót, és befekszik, szemével jelzi, hogy kövessem. Nem habozok, mászok mellé. Ő rámhajtja a takrót, én pedig mellkasába fúrom a fejem. Védelmezően karol át. Nyugtató, hogy itt van. Ó Castiel…mit teszel te velem? Jobb tenyeremmet a vállára helyeztem, és toltam, hogy feküdjön a hátára. Sikerül is, és én lábamat átvetve rámászom.

-          Mit csinálsz?- suttogja.

Nem válaszolok, egyszerűen odahajolok, és csókolom. Csípőm önkéntelenül is mozogni kezd. Csak két ruhaszövet választ el minket. Keze a fenekemre tapad, és megmarkolja. Halkan lihegek, még mindig be vagyok pörögve.

-          Jutalom. Maradj csöndben.- utasítom. Ránézek, majd óvatosan lecsusszanok róla. Kezem elindul lefelé, egészen a boxerjáig. Lassan lehúzom róla, és a kezembe veszem. Jézusom, ez hormonokkal tömi magát,vagy mi? Marokra szorítom, és fel-le húzom rajta a kezem, de nem várok sokat a gyorsabb tempóval. Cast liheg mellettem. Itt az idő. Lehajolok, és a számba veszem.

-          Basszus!- káromkodja el magát halkan. Hmm…belül tangót járok rózsával a számban. Keményen szívom. Nem ússza meg. – Jess elmegyek…- figyelmeztet, de nem érdekel. Tovább ostromlom, és érzem, ahogy feszül alattam. Majd nem bírja tovább, elengedi. Savanyú folyadék, de lenyelem.  Cast felhúz magához, és erősen szorít.

-          Jézus..mindig meg tudsz lepni..

-          Szokj hozzá.- csókolom meg.

 

***

 

-          Jessie…- suttog egy ijesztő hang.

-          Hagyj békén!- ordítom rá. Sötétben vagyok, nem látom, de tudom, hogy ott van.

-          Nem tudsz szabadulni tőlem…- hirtelen egy konyha közepén találom magam, a mosogatóban folyik a víz. Egy sötét árny kap el, és üt, ver. A földön terülök el fájdalmamban, és ez az arctalan idegen megerőszakol.

-          Hagyj békén! HAGYD ABBA!- sikítok, kapálózom, de semmi. Tehetetlen vagyok.- ELÉG!

Amint ezt kiejtem a számon, a rémálom abba marad, és én a konyha padlóján találom magam négykézláb, lihegve. Hogy kerültem ide? Még sötét van. Nyelek egy nagyot, majd visszavánszorgom a szobámba. Amint befekszem az ágyba, Cast nyöszörögni kezd.

-          Hol voltál?

-          Csak inni voltam..

-          Ennyi ideig?

-          WC-re is mentem..

 

 

12.fejezet

 

Melegem van. Castiel kifli formájában tekeredik a hátamra, és ölel magához. Hát itt van. Itt maradt velem. Nem akarom felébreszteni.  Megfogom a kezét, és a szívemhez szorítva pihenek tovább. Cast mocorogni kezd, és még jobban hozzám bújik. Olyan jó, hogy itt van. Szeretem őt. Nagyon. Kiélvezem az ölelését ameddig csak lehet. De meg akarom ölelni. Megfordulok, és átkarolom. Magához húz, és megcsókolja a homlokom.

-          Jó reggelt szerelmem.- mondja halkan.

-          Jó reggelt kicsim.- felszegi a fejemet, és megcsókol. Önfeledten merülök el gyengéd csókjába. Puha ajkai masszírozásába. Csókja végén felsóhajtok, orrát az enyémhez dörgöli. – Szeretlek.

-          Én is téged.- cirógatja meg az arcomat.- Anyud bármikor benyithat.- figyelmeztet.

-          Nem érdekel..- kezem végig húzom a mellkasán, fel a nyakán, és a hajába túrok. Mélyen csókolom, medencémet neki nyomom. Nagyot sóhajt. A fülemhez hajol.

-          Később is nálad akarok aludni.- elmosolyodom a válaszától.

-          Én is szeretnék veled aludni.- a hajamba túr.

-          Bármennyire is kívánlak, rendet kell raknunk, mert még félreértik.

-          Nem akarok..

-          Na, gyere. Beágyazok, amíg felöltözöl.

-          Mmm.-fúrom az orrom a párnába.

-          Gyere, amíg szépen kérlek.

-          Milyen, ha durván kéred?

-          Biztos akarod tudni?- néz rám, de azonnal meggondolom magam.

-          Jó,jó kelek.- álmosan felápászkodom az ágyamról, és nyújtózom egy nagyot, hogy kiroppantsam a lábujjaim. Akkor Cast felkap az ágyról, és a falnak szegez.

-          Ha ilyen lassan teszed, még a végén meggondolom magam ezt illetően.- és nekem nyomja az ágyékát.

-          Hmm.- kezeimet végig húzom a mellkasán, majd eltolom magamtól.- Ne tarts fel, és akkor talán fel is öltözöm.- puszilom meg az orrát. Elindulok egy melltartóért. Cast figyeli, ahogy egy fekete melltartót kihorgászok. Ráintek, mintha csak szégyellős lennék, és ágyazni kezd. Megfordulok, és leveszem a pizsamaruhám. Rádobom a székre. A gondolat, hogy egy szál bugyiban állok alig 2 méterre Castieltől, egészel felnyomja az adrenalin szintemet. Magamra csatolom, és belebújok a pántokba. Majd megfordulok, hogy ruháért menjek, de Cast rosszabb tekintettel néz rám, mint az a kutya, akinek kilógott a fütyije úgy beindult, és meg akarta szentségteleníteni a lábamat még táborban. De nem érdekel, elmegyek mellette, még hozzá is dörgölődzöm, amikor elhaladok mellette. Erre ő rácsap a fenekmre. Meglepetésemre felnyögök.

-          Hé!- szólok rá suttogva. Ő csak megrántja a vállát, és ágyaz tovább. Nem fair.

Sikerült felöltözni, és beágyazni, mielőtt anya átjött volna. Nagy szemekkel nézett ránk igaz.

-          Hát te?- kérdezi Castielre bámulva.

-          A lányát elég fáradt álapotban sikerült hazahoznom, és nem engedett el.- vallja be őszintén. Erre rámnéz.

-          Bocsánat.- rántom meg a vállam bűnbánóan.

-          Vigyázok rá.- mondja Cast, de még engem is meggyőzött.

-          Ez nyugtató.- válaszolja anya, majd kimegy. Nem bízik még benne.

 

***

Az utolsó dobozt hozom be az új lakásba. Igazán tetszik az elrendezés. Az ajtó után egy kis rész van a cipőknek és a kabátoknak, majd egy nagy nyitott nappali.  Pont szemben van egy kanapé, előtte egy TV. Jobbra ablakok terítik be a falat, és mellette jobb oldalon van a fürdő. Baloldalon van a konyharész. Egy U alakú konyha, aminek a szélén bárszékek vannak. Itt sincs elvászaltó fal, csak egy oszlop. Ha tovább szeretnénk menni, akkor a konyhával szemben van egy folyosó, és ott van két szoba. Mindkettőben van két ágy.  Ha akarjuk, össze lehet tolni. Hannah nem rajongott elsőnek az ötletért, hogy Lysanderrel aludjon egy szobában. Amíg meg nem látta. Úgy viselkedett, mint egy fülig szerelmes ötödikes, akinek full vörös a feje. Vicces látványt nyújtott, de azért beleegyezett végül. Így Castiellel egy szobában tudtunk lenni. Fuh. Ez a doboz a könyves dobozom. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehezek.

-          Hadd segítsek Jess.- szól hozzám Cast, és kinyújtott kezekkel jön felém.

-          Bírom én is..- húzóckodom el, de ő elveszi.

-          Lárifári.- nyögve rakja le a szobánkba a dobozt.- Milyen doboz ez?

-          Könyves.- felelem mosolyogva.

-          Minek ennyi könyv?- húzza össze a szemöldökét.

-          Ha olvasol, megtudod.

-          Nem éppen volt soha a műfajom.- Elkezdi kipakolni, hármasával teszi fel a polcra.- Csoda, hogy ilyen korán elengedett anyud.

-          Húzós helyzet volt. Jut eszembe, holnap után családi találkozó. Téged is várnak.

-          Szuper!- feleli nagy lelkesedéssel, de ismerem, tudom, hogy csak játssza magát.- Hát ez?- húzza elő a szürke 50 árnyalatát.

-          Pont a kedvenc könyvem hagynám otthon?- felelem pajkos tekintettel.- Különben is, vannak ott még kincsek.- Mutatok a dobozra. Nem éppen csak a könyveket raktam be. Tovább kotorászik, és megtalálja a meglepetéseimet. Egy ezüst-szürke nyakkendő, és a fekete hálóing. Látszik az arcán, hogy cikáznak a gondolatai.

-          Hmm..- méregeti a ruhát.- Kezdhetünk valamit ezekkel.- miközben feláll, kiroppan a lába. Oda megy az ajtóhoz, és bezárja.- Szeretem ezt az ajtót, hogy zárható.- mondja mosolyogva.

-          És ha meghallják kint?

-          Majd csenben csináljuk.- szegezi nekem a tekintetét.- Vedd fel ezt.- nyújtja a hálóinget. Kicsit tétován, de elveszem tőle. Abban a pillanatban magához ránt, és megcsókol.- Siess baby.- súgja a fülembe, és megharapja a fülcimpám. Halkan, elfojtva nyögök. Elhúzódik tőlem, én pedig megfordulok, leveszem a pólómat, felkapom a ruhát, majd azon keresztül kikapcsolom a melltartómat, és kibújok belőle. Aztán leveszem a gatyámat, és a zoknimat is. Persze ezt írtó lassúsággal. Mielőtt visszafordulnék, Cast nekiszegez a falnak, és tol. (figyelem, 16-os jelenet következik!)

-          Nem siettél.- újra nyögök.- Mit csináljak veled?

-          Amit akarsz..- nyöszögöm. Magával rántva lép hátra, és az ágyra dönt.

-          Ne mozdulj.- csókol meg, majd elindul a nyakkendőért. Istenem… Felém magasodik.- Add a kezed.- engedelmeskedve nyújtom felé. Fürgén hurkolja át őket, majd felköti az ágyra. – Szép ez a ruha. – tenyerét végig húzza az oldalamon, majd a ruha alá nyúlva a bugyim kezdi húzni. Lihegek az izgalomtól, és ki akarom szabadítani a kezem, de az nem mozdul. Istenem! Teljesen lehúzza, és végig simít a combom belső részén. Aztán felfelé kezdi húzni a ruhámat, fel a nyakamig, de a szememnél megáll.

-          Hmm.. így jó lesz.- szólal meg. Ne!

-          Látni akarlak..- nyüszítem.

-          Fogsz is kicsim ne izgulj.-marokra fogja a melleim.- Annyira gyönyörű vagy.- sóhajtozom. Képtelen vagyok másra gondolni, csak rá. Mire észbe kapnék, szája a mellemre tapad, és ez intenzíven áramlik szét a testemben. Ááá!!!

-          Maradj csönben baby.- teszi a számra az ujját. Nem bírok! Széthúzza a lábaim, de nem tudom mit csinál. Basszus!!!!! Nyelvét a résembe dugva ingerel, köröz, szív. Talán a szabadeséshez hasonlít a legjobban, amikor elenged a gép. Szent tehén!

-          Castiel….

-          Tudom baby.- majd visszatér, és ingerel tovább…és amikor már azt hinném, és ebbe beleőrülök, még egy ujját is belém dugja.

-          Ááá.- mondom halkan.

-          Pszt.- kopognak az ajtón.

-          Jess minden rendben?- hallom az ajtó mögül Hannah hangját. Válaszolnom kell. Cast továbbra is ingerel.

-          I-igen.- nyögöm ki a lehető legnemfeltűnőbben.

-          Biztos?- Cast ekkor erősebben kezd ingerelni.

-          Aha!- kiáltom. Azzal hallom, ahogy elmegy. Fúú… Cast felmászik hozzám, és lehúzza a fejemről az anyagot.

-          Jó kislány.- suttogja, és szűzies csókot lehel a számra.

-          Oldozz el!- kérem tőle.

-          M-m. Még nem.

-          Akkor csinálj valamit…-forglódom, vergődöm, de nem találok semmit, ami csillapítani tudna.

-          Ahogy kívánja hölgyem.- azzal lemászik az ágyról, és szép lassan vetkőzni kezd.

-          Figyelj jól baby.-figyelek!! Leveszi a pólóját, a nadrágját, kínzó lassúsággal. Majd leveti a zokniját is. Alsógatyád vedd le!!

-          Cast…-mondom, de elcsuklik a hangom. Ekkor fólia szakadást hallok. Végre! Teljesen mesztelenül mászik vissza felém, én pedig emelem a csípőmet, könyörgök.- Kérlek…

Nem is kellett kétszer kérnem, már nyomul is belém.

-          Hmm. –hunyom le a szemem. Szája megtalálja az enyémet, csókol, imád. Érzem rajta az ízemet. Lassan mozog. Túl lassan.

-          Gyorsíts…kérlek…

-          Kérlek mi?

-          Kérem uram.- felgyorsít, döfköd. Építkezem körülötte, a mennyországba tartok. Mászom a csúcsot, mindjárt felérek. Teljesen kihúzódik. Miért??

-          Ne!- suttogom.

-          Várj baby.- felnyúl, és a kezemet oldozza.- Azt hittem ki akarsz szabadulni.- ó. Csináld csak. Kiszabadul a kezem. Bőröm enyhén vörös a csuklómon, és a nyakkendő mintája is nyomot hagyott. Nem is vettem észre, hogy ennyire húzom. Karjaimmal, lábaimmal fonom át őt, és újra belém temtkezik. – Olyan finom vagy Jess.

-          Te is..- újra gyorsít, könyörtelenül. Körmeim a bőrébe vájom. Erre ő felhörög, és még jobban döfköd. Bamm,bamm,bamm,bamm. Minden lökésnél jutok feljebb, és feljebb.

-          Gyerünk kicsim….engedd el.- szavai átlök a határon, erősen rándulok össze, remegek. Újra és újra.

-          Ó Jessie…- engedi el magát.

Ismét kuhúzódik, és a mellkasomon pihen. Lihegek, a szívem csak úgy dübörög. Ki akar ugrani a helyéről.

-          Milyen volt?- kérdezi lágy tekintettel. Mennyivel nyugodtabb.

-          Nagyon jó.- orrát a hajamba fúrja.

-          Szerintem is. Legközelebb kipróbálhatnánk mást is.

-          Ki is próbálunk, de én rajtad.- ölelem át.

-          Mit szeretnél?

-          Majd meglátod.

-          Ajj te.- csókol meg.

 

***

 

Még mindig vörös a csuklóm. Kimentem egy pulcsiban, és neki áltam mosogatni. Hallom, ahogy Cast is jön utánam.

-          Szia hercegnő.- csókolja meg a fejem.

-          Szia. – tolom hátra a fenekem.

-          Héé. Tudod, hogy a tűzzel játszol ugye?

-          Tudod, hogy piromániás vagyok?- kérdezem.

-          Most már.- elhúzódik tőlem, és a konyhapulton matat a gyömölcstálon. Kivesz belőle egy almát. Én egy újabb tányért veszek a kezembe, és kezdem mosni.

-          Úristen!-kiált fel, és elránt onnan. A tányér kiesik a kezemből, és csörömpölve hullik a földre. Cast nagyon liheg.

-          Mi a baj?-kérdezem, de már én is félek.

-          Valaki állt melletted.- lihegi. Ó.

-          Cast.- fogom meg a kezét.- Azt hiszem van még valami amit el kéne mondanom..